JOHN “SULLY” SULLIVAN: The 55 closed that day, what I knew anyway. It’s being rebuilt ten blocks away. Thing is the new precinct won’t be at the corner of King and Arthur anymore, so there won’t be any Camelot. But the idea of Camelot, a place where heroes gather before going out to battle evil, that will still be alive. And whatever building becomes the 55 it lives in every police station and every fire house in the city, hell, in the country and the world for that matter.
JOHN “SULLY” SULLIVAN: Aznap megszűnt a kapitányságunk, az amelyiknél én dolgoztam. Tíz sarokkal arrébb épült fel az új kapitányság. Többé már nem a King és az Arthur sarkán áll az épület. Vagyis nem lesz többé Camelot sem. Camelot az a hely, ahol összegyűlnek a hősök, mielőtt harcba szállnak a gonosszal. Így Camelot eszméje tovább él, bárhová is kerüljön az 55-ös körzet kapitánysága. Tovább él a város, az ország, az egész világ összes rendőrkapitányságán és tűzoltó parancsnokságán.
“A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is.
A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre nyúlt ki.
Legszélsőbb ágán két levél kuksolt egymás mellett.
- Már nem úgy van, mint régen – mondta az egyik levél a másiknak.
- Nem – ismételte a másik. – Ma éjjel is annyian elmentek közülünk… Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
- Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor – mondta az első. – Amikor még meleg volt, és a nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodródtak, holott még fiatalok voltak. Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
- Most a nap csak ritkán süt – sóhajtott a második levél -, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
- Vajon igaz-e – kérdezte az első –, vajon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi leperegtünk, és aztán újra mások és mindig újra?
- Biztosan igaz – suttogta a másik. – El se tudom képzelni… Ez már meghaladja a mi fogalmainkat.
- És aztán olyan szomorúak leszünk tőle – tette hozzá az első.
Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé:
- Miért kell elmennünk?
A második kérdezte:
- És mi lesz velünk, ha lehullunk?
- Lehanyatlunk…
- Mi van ott lenn?
Az első felelte:
- Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt… De senki se tudja.
A második kérdezte:
- Vajon érzünk-e még valamit? Vajon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte:
- Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen.
Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához:
- Ne bánkódj olyan nagyon, hisz reszketsz már.
- Hagyd csak – felelte a másik. – Mostanában olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
- Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról – mondta az első levél.
A másik felelte:
- Nem… hagyjuk… de… mi másról beszélhetnénk?… – Hallgatott, és kis szünet után folytatta: – Vajon ki megy el közülünk elsőnek?
- Ezzel még ráérünk – csillapította az első. – Emlékezzünk inkább a múltra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat… És az enyhe, pompás éjszakák…
- Most iszonyatosak az éjjelek – panaszkodott a második –, és nem akarnak véget érni.
- Nem szabad panaszkodnunk – mondta az első szelíden –, hisz tovább éltünk, mint sokan-sokan közülünk.
- Ugye nagyon megváltoztam? – érdeklődött a másik levél félénken, de sürgetőn.
- Szó sincs róla – erősítette az első – Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csúnya lettem, ó nálam ez egészen más…
- Ugyan, ne tréfálj! – vágta el a szavát a másik.
- De igazán úgy van – ismételte az első buzgón –, higgy nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észrevenni, és csak még szebb leszel tőle. Higgy nekem!
- Köszönöm – suttogta a másik levél meghatottan. – Nem hiszek neked… legalábbis nem egészen… de köszönöm, hogy olyan jó vagy… te mindig olyan jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
- Hallgass! – mondta az első, és maga is elhallgatott, mert a bánat szavát vette.
Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak.
Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett.
- Ó… most… – mondta a második levél – én… – Megtört a hangja. Lassan levált ágáról, és kerengélve lehullt.
Itt volt a tél.”
Na, reggel kapcsolom be a gépet, hogy az erre kifejlesztett programmal pillanatképet készítsek a World of Warcraft Ragnaros-EU szervere Alliance oldalának aukciós házáról és az aukciós házban található javak olcsó megvásárlásával majd azok drágábban való eladásával szerény mértékű gazdasági haszonra tegyek szert amikor is látom ám, hogy a monitoron nem látszik semmi pedig már a Windows logónak kéne a képernyőn lennie. Mondom nagy bölcsen: mi a picsa? Gép megy, ahogy hallom dolgozik serényen a Windows betöltésén, tehát azzal nem lehet gond. Monitor megy…… hmmmm hol van a készenléti led? Mérnem világít? Ekkor vetődött fel bennem először, hogy Houston, we have a problem. Gép kikapcs, monitor kábelek lecsekkolása, minden frankó sehol semmi nem húzódott ki, de persze ez fura is lenne, hiszen 8 órával az események előtt a monitor még vígan működött, semmi baja sem volt, csak úgy húzódhatott volna ki egy kábel, ha valaki mondjuk tréfából belopózott volna a szobámba éjjel és kihúzza. Mondom mindegy, ne pánikoljunk, fogtam és a monitor tápkábelét minden létező lyukba bedugtam a szobában, hátha csak a konnektor szart be. De nem. Se kép, se hang továbbra se, bár a hang hiányát még el tudtam volna viselni, ha cserébe kapok egy képet. Megállapítottam, hogy ez a monitor bizony csúfos módon cserbenhagyott és elhagyott, elárult, félredobott mint egy használt rongyot. Ezen gyászos megállapítást követően már kutattam is a monitor számlája után, amihez kéne csatolva lennie egy garanciajegynek és sűrűn imádkoztam, hogy még benne legyek a garancia időben. Meg is lett a számla rögtön és télleg ott volt mellette egy garanciajegy. Szerencsére úgy látom 3 év garancia van rá, így a 2007. november 27.-én vásárolt monitor még bőven belefér a garanciaidőbe. De azért ez kéremszépen gyerekek kőkemény, hogy egy két éves monitor hopp egyszer csak behal. Összehasonlításképpen a körülbelül 8 évvel ezelőtt vásárolt első gépemhez kapott 15″-os fos Belinea monitor még vígan elvan és működik frankón mintha nem lenne holnap. Egy biztos, innentől kezdve LG monitort soha a büdös életben nem veszek, nekem egy monitor ne szarjon be 2 év után, a rohadt életbe, irgumburgum! Na, a garanciajegyen egyébként az olvasható, hogy “a jótállásra kötelezett forgalmazó megbízásából a PROFI SZERVÍZ KÖZPONT KFT. látja el a szervízszolgáltatást.” Székesfehérvári szervízpartnerük az EXCOM COMPUTER, 8000, Gyümölcs u. 36., ígyhát ma délután ott leszek megtalálható, mert mielőtt becincálom a monitort először azért körbeszimatolok náluk a garanciajeggyel, hogy ők is úgy értelmezik-e ahogy én. Mert én a helyükben azért valahogy megpróbálnék kibújni a garanciális kötelezettség alól, hát eleve ki akar ezzel péntek délután foglalkozni, meg egyébként is. Node természetesen a fejleményekről tisztelt hölgyeim és uraim kedves barátaim beszámolok majd itt a blog lapjain.
Aztán ahogy megyek érted reggel a busz felé, a perifériális látásért felelős vizuális szenzorok egyszercsak jeleznek egy szokatlan jelenséget, egy valamit, ami nem úgy szokott lenni minden reggel. Odanézek és látom ám, hogy egy eléggé csapzott vörös szőrű cica volt a jelenség. Szegény ott ült az állatorvosi rendelő előtt, az egyik lábát így maga előtt tartotta és nem támaszkodott rá és ott nyávogott. Vágod ezt? Egy beteg cica ott ült az állatorvosi rendelő előtt és várta az orvost, hogy megjöjjön és megkezdődjön a rendelés. Úgy megsajnáltam szegényt, nagyon remélem, hogy segítenek neki.
Na, ezt a bejegyzést még a múlt évben, egészen pontosan december 31.-én kezdtem írni, de aztán mindig eltolódott. :-) Node most! Ami késik, nem múlik…
Mielőtt rátérnénk a bejegyzés címében szereplő iPod úszásának történetére még egy régi adósságomat kell törlesztenem, mert nagyon nem számoltam be a H1N1 elleni védőoltásról. Na mer ugye az volt, hogy anyukám hetente már kétszer háromszor is felhívott, hogy menjek már el beoltani magam és végül aztán meguntam és egy szép december 8.-i napon felkerestem a lakóhelyemhez legközelebbi nemzetközi oltóközpontot. Tulajdonképpen megbeszéltem magammal, hogy a filozófiám nem sérül, így nyugodtan beoltathatom magam. A filozófia az volt, hogy tulajdonképpen ha a H1N1-ben kell meghalnom, akkor úgyis elkapom és pont, ha meg nem abban kell meghalnom, akkor tök fölösleges a védőoltás mer úgyse kapom el. Ez a filozófia végülis nem sérül a védőoltással, mer tulajdonképpen ebből a szempontból olyan mintha nem is kapnék semmiféle vakcinát. Ami egyébként szerintem nem is nagyon esik messze az igazságtól. Én ugyanis simán elhiszem azt az összeesküvés elméletet, hogy ez az egész H1N1 hiszti azért van, mert volt egy óriási “készleten felüli” influenza elleni védőoltás, aminek a szavatossága 2010-ben lejárt volna, ezért hogy ne vesszen kárba, szépen kitalálták hozzá ezt a H1N1 baromságot. Komolyan mondom bizonymondomnéktek, hogy bármely influenza járványból csinálhattak volna ugyanilyen hisztit, csak az eddigiek nem kaptak ekkora médianyilvánosságot. Nagy összegben mernék fogadni, hogy nincs is H1N1 járvány, ez egy szimpla egyszerű influenza járvány, aminek adtak egy ilyen nevet, hogy jobban eladható legyen… Node! Hogy szavamat ne feledjem, december 8.-án megjelentem az ÁNTSZ egyik oltóközpontjában. Egyetlen egy ember várakozott előttem, plusz még egy volt bent a rendelőben, aki éppen kapta az oltást. A tömeget felmérvén megállapítottam, hogy itt bizony nem sokat kell várni… A folyosón várakozva ki kellett tölteni egy kérdőívet, mutatom, egy ilyet ni:
Ez mellé el lehetett olvasni egy apró betűkkel sűrűn teleírt kétoldalas tájékoztatót is magáról az oltóanyagról, mutatom:
Ezt félig sem sikerült elolvasni és már be is hívtak. Leültettek egy székre és a doktornéni egyből azzal a kérdéssel nyitott, hogy: “A család beszélte rá?” Mondom igen, a családi béke megtartása érdekében jöttem. :-) Mondta, hogy hát igen, nem nagyon jellemző, hogy férfiak csak úgy maguktól eljönnek. Megkérdeztem, hogy télleg észrevehető-e, hogy inkább a nők jönnek beoltatni magukat? Aztán erre azt mondta, hogy “jaaaa nem, csak a férfiak általában csak úgy jönnek, ha fogják a kezüket.” :-) És eddigre már be is voltam oltva a rettenetes H1N1 ellen. Odafáradtam az asszisztenshez, aki a kasszát kezelte és befizettem a hozzájárulásomat valamelyik gyógyszergyár igazgatójának 2010-es nyaralására. Erről számlát is kaptam, amiről kiderült, hogy az oltóanyag 1675,- Ft-ba került, az oltás beadása pedig mintegy 1325,- Ft-ot ért, így jött ki a szép kerek 3000,- Ft-os összeg. Mutatom a számlát, nem csalás nem ámítás, annyit csaltam rajta, hogy személyiségi jogaim védelmében kiszedtem belőle a nevemet és a címemet, ha valakit érdekel úgyis kiguglizza fél perc alatt. :-)
Még ezenkívül kaptam az oltásról egy igazolást (szintén kozmetikázva a személyes adatok), mutatom
aztán már mehettem is Isten hírével. Ez volt a H1N1 oltás.
Na, aztán most meg jöhet az úszó iPod hiteles története! Úgy volt, hogy dec. 24-én elmentem anyuékhoz, akik most egy Üröm nevű helyen laknak, Budapesttől 15 percre van, ha éppen nem sztrájkolnak a buszvezetők. Ha sztrájkolnak, akkor meg egy kicsit messzebb van gyalog… Node! Ahogy beléptem a kapun, a Bátor nevű kutya egyből kifejezte érkezésem okán érzett örömét és sáros tappancsaival egyből így rámugrott. Na ezért preferálom inkább a macskákat. Azok nem csinálnak ilyen idióta dolgokat. Mindegy, mondtam anyunak, hogy majd reggel mossuk már ki a kabátomat. Mondta is anyu, hogy nem gáz, csak még nincs náluk installálva mosógép, úgyhogy átvisszük reggel az egy ajtóval arrébb lakó nagynénémhez, azt’ jó lesz. Mondtam, hogy okés, de majd ne siessünk vele, mert még a mosás előtt kiszedném a zsebéből az iPodomat. Én nem is értem, hogy a pöcsbe lehettem akkora orbitális hülye, hogy nem ott és azonnal menekítettem ki az iPodot a zsebből, dehát ezen már kár mérgelődni. Mert persze reggel nem várták meg, míg felébredek, zutty bele a kabátot a mosógépbe, iPodostul, Sennheiser fülhallgatóstul, mindenestül, hadd legyen szép tiszta! Így is lett. Szép tiszta lett az iPod, de amikor kihalásztuk a mosógépből, akkor szegény már nem nagyon adott életjeleket. Mondom fasza, de így különösebben nem voltam ideges miatta, mert végülis az én balfaszságom miatt történt minden. Szerencsére annyi eszem volt, hogy nem dugtam rá töltőre, vagy ilyesmi, viszont utánanéztem a guglin és nem én voltam az első, aki kimosta az iPodját, vagy kimosták neki. :-) Az okosság amit írtak a fórumokon az volt, hogy tegyük az iPodot 5-7 napra rizs vagy ilyen silica gel közé és hagyjuk száradni. Amikor letelt az 5-7 nap, dugjuk rá töltőre, hagyjuk ott fél órán át, majd reseteljük a menü és a középső gomb megnyomásával úgy, hogy továbbra is rajta van a töltőn. Ha feléled örüljünk és töltsük maxra. Így is lett. December 31.-én kivettem az iPodot a fél kiló rizsből és követtem ezt az eljárást. Csodák csodájára az iPod simán életre kelt és működött, ígyhát örvendeztem vala. Ám korai volt az örvendezés mert az iPod valóban működött, ám a múlt héten lemerült, ígyhát annak rendje és módja szerint felraktam a töltőre. Az iTunes simán felismerte kommunikálni is tud vele, viszont a teljesen lemerült aksit full töltöttnek mutatja és nem hajlandó tölteni. Így aztán hiába hagyom akár órákig a töltőn, amint kihúzzuk a kábelt a számítógépből azonnal kikapcsol és iPod és a resetre se reagál. Csináltam rajta egy fullos törlést is az iTunes-on belül de az se segített. Úgyhogy most mégse műxik, viszont találtam egy ilyen ipodszerviz.com oldalt ahova tervezem, hogy beküldöm, végülis nem veszthetek vele semmit, max. lenyúlják az iPodot valamilyen ürüggyel, vagy azt mondják javíthatatlan és megveszik tőlem 500 forintért alkatrésznek, ugyanott vagyok, venni kell egy újat azt szevasz. De egy halvány esély végülis van, hogy megjavítják és valójában rendes arcok, akkor meg csak nyerek a dolgon. No majd jól meglátjuk mi lesz a vége.
És még egy dologról kell szót ejtenünk, aztán ígérem befejezem ezt a maratoni postot. :-) Ez pedig nem más mint az Avatar. Nekem maga a film bejövős volt abszolút, pedig amikor a trailert néztem, akkor annyira nem hozott lázba, hogy meg is akarjam nézni, de aztán az öcsémék mentek ilyen 3D-s verzióra, aztán akkor már hozzájuk csapódtam. Amit nem is bántam meg, mert mint mondtam nekem nagyon bejött a film, jófajta, jófajta. Node szót kell ejtenünk egy oltári nagy igénytelenségről! Amikor Pesten néztük Zoltán és Gabesz barátommal a Beowulfot, akkor igényesen egy becsomagolt 3D szemüveget kaptunk, mi bontottuk ki, teljesen steril volt, utána persze haza is vihettük. Ezzel szemben itt Székesfehérváron, az Alba Plaza-ban található Cinema City moziban mi van? A terem bejáratánál kérlekszépen ott áll a leány és egy nagy dobozból osztogatja a használt szemüvegeket vágod? És leülünk a székbe és zsebkendővel takarítgatjuk a szemüveg lencséjére lerakódott fehér színű trutyit, ami nyilván a tisztítófolyadékból csapódott ki. Vágod ezt, hogy mekkora ősgáz ez? Nagyon durva bakker! És 1600,- Ft-ot kértek el a jegyért. Basszus kérjenek el 1800-at, vagy 2000-et tökmindegy, de ne egy ilyen AIDS-es szemüvegben kelljen már néznem a filmet. Óriási feketepont mégegyszer mondom a székesfehérvári Cinema Citynek, ami az Alba Plaza-ban található. És megyünk ki a teremből és ott áll megint a leány és gyűjti a szemüvegeket a nagy dobozba és! és! miután beleraktad a szemüveget még át kell menned egy ilyen fémdetektoros kapunak látszó valamin, nehogy véletlenül nálad maradjon az ócska szemüvegük! Mintha eszembe jutna egyáltalán ellopni, hát örülök, hogy megszabadulhattam tőle. Óóóóóóóóóriási igénytelenség. Ez vérgáz volt. Döbbenet.
Vettem a SPAR-ban egy csokit, aztán ahogy jöttem át a SPAR mögötti parkolón az első falat után a csoki egyszercsak hoppp beleugrott a hóba és máris volt csoki, nincs csoki.
minden szellemi hagyomány hangsúlyozza
hogy az emberi élet egyedülálló
és olyan lehetőségek rejlenek benne
amelyeket még csak most kezdünk felismerni
ha elmulasztjuk azt a lehetőséget
amelyet ez az élet kínál a magunk átformálására
lehet hogy nagyon sokáig kell várnunk
hogy egyszer ismét megadassék egy ilyen lehetőség
képzelj el egy vak teknőst
aki világnyi méretű óceán mélyén bolyong
a víz felszínén úszik egy fakarika
amelyet a hullámok ide-oda dobálnak
a teknős minden száz évben egyszer bukkan fel a felszínre
a buddhisták azt tartják
hogy az emberi lénnyé születés esélye
még sokkal kisebb mint az
hogy az a teknősbéka a felszínre emelkedve
fejével véletlenül éppen beletaláljon a fakarikába
és még azok között is akiknek emberi születés az osztályrésze
igen kevesen vannak akiknek megadatik
hogy kapcsolatba kerüljenek a tanításokkal
azok pedig akik valóban megfogadják
és cselekedeteikben meg is valósítják ezeket a tanokat
még kevesebben vannak
olyan kevesen mint csillagok a fényes nappali égbolton
Éssss késssz. Felraktam az ipodra végre a teljes Republic diszkográfiát. Azért nem gyenge mutatvány ez, mert az ipod nem egyszerűen könyvtáranként kezeli ugye az mp3 fájlokat, hanem kérlekszépen albumok szerint rendezi. Amit az mp3 id tag-jeiből szed ki. Namármost ha ugye az adott mp3 tagje bénán van kitöltve és hiányzik belőle az album neve, akkor felvesszük a szopóálarcot és szépen egy külön programmal beleszerkesztjük, hogy jó legyen. És ahhoz, hogy albumon belül rendesen sorban legyenek a számok ahhoz még egy sorszám mezőt is ki kell töltenünk, plusz ha mondjuk neadjisten még a szám címe is hiányzik a tagből akkor azt is külön be kell pötyögni. Így lehet hát, hogy este 8-kor álltam neki a műveletnek és mintegy 10 perccel ezelőtt végeztem vele, merthát azért a Republicnak van néhány albuma… Amiért a bejegyzés születik nyilván azon túl, hogy emléket állítson ennek a nem gyenge kis munkának az még az, hogy bár sokszor szidjuk a Republic honlapját, mert ööö, háááát ugye nem minden menüpont van feltöltve még így évekkel az indulás után sem, de azt meg kell hagyni, hogy a diszkográfia része a honlapnak csillagos ötös. Minden album tracklistája ott figyel ahogy kell és ráadásul minden album front covere is ott van nagy felbontásban, ami szintén szükséges a jófajta ipod zenetár létrehozásához, mivel az albumokhoz album grafikát is hozzárendelhetünk és akkor az ipodon a Cover Flow menüben frankón lehet lapozgatni az albumok között. Na szóval ezért nagy köszönet illeti a Republic honlap rendszergazdáját, meg úgy egyáltalán mindenkit aki felelős volt annak a diszkográfia oldalnak a létrehozásáért.
Hallgatom az Aranyalbum 2-t és leragadtam a Kedves Hazámnál, hát már harmadszorra ismétlődik a Winampban. Hát mekkora zene ez már kedves hölgyeim és uraim! Republicot hallgatni azért jó, mert olyan sok zenéjük van, hogy mindig elfelejtem, hogy vannak ilyen epikus durvaságú dalok is és amikor véletlenül újrahallgatom, akkor simán előfordul, hogy végtelenítődik egy időre, ahogy most is. :-) Belinkelném a jutyúbról, dehát nem tette még fel egy jómunkásember se, mondjuk tény, hogy ez pont az egyik nem igazán ismert Republic dal volt eddig szerintem, jó, hogy felraktak ilyen gyöngyszemeket is a második Aranyalbumra, hátha így többekhez eljut a kúttúra. Azért a szöveget iderakjuk, courtesy of zeneszöveg.hu, bár ehhez igazából a zene is kéne, úgyhogy menjetek és vegyétek az Aranyalbum 2-t mintha nem lenne holnap!
Kedves hazám nem vigyázol rám
Leköpnek mindig újra
Elátkozott az én nevem
Hazám, a házam hol lehet?
Most hó esik és fázom
Az álmom lesz az életed
Szép nagy tüzek
Ragyognak hajnalig
Most megtalálhatsz végleg
A tenger mindent elborít
A föld remeg, és havat hoz megint
Sarkából kifordul
A nap lenyugszik, és búcsút int
Arcod az űrben
Kés a tükörben
Ölni, ha készül azt, aki vagy
Kis kacsa fürdik tó közepében
Repülne innen, de nem szabad
Ne adj el, ne árulj el nagyon
Maradj velem, ha félek
Minden éjszakán és hajnalon
Ne adj el, ne áruld el magad
Maradj velem, ha félek
Szeress nagyon most bárki vagy
Ugatnak a holdra fel
A kutyákkal énekelj
A föld remeg, mégsem vagy itt
A kutyákkal alszom megint
Loading ...