And now, Ladies and Gentlemen please welcome Simon & Garfunkel
Hello darkness, my old friend,
I’ve come to talk with you again,
Because a vision softly creeping,
Left its seeds while I was sleeping,
And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence.
In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone,
‘neath the halo of a street lamp,
I turned my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed by the flash of
A neon light
That split the night
And touched the sound of silence.
And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more…
People talking without speaking,
People hearing without listening,
People writing songs that voices never share
And no one dare
Disturb the sound of silence.
“Fools” said I, “You do not know
Silence like a cancer grows.
Hear my words that I might teach you,
Take my arms that I might reach to you.”
But my words like silent raindrops fell,
And echoed
In the wells of silence
And the people bowed and prayed
To the neon god they made.
And the sign flashed out its warning,
in the words that it was forming.
And the sign said, “The words of the prophets
are written on the subway walls
And tenement halls.”
And whisper’d in the sounds of silence.
Az milyen, hogy a pénztárnál veszem észre, hogy hoppá, nincs elég pénzem. Mondjuk eleve gáz, hogy egy bolt annyira kőkorszaki, hogy nem bírnak kártyát elfogadni, 2009-ben, amikor szerintem már az út mellett álldogáló kurvánál is fizethetsz kártyával, csekkel, PayPallal vagy készpénzzel is. Na mindegy. Visszavittem a kólát a hűtőbe, aztán eljöttem a boltból. Az automata felé menet persze mégegyszer megnéztem, hogy télleg nem lett volna-e annyi apróm és láttam, hogy de bizony lett volna. Hát mer az nem 50-es volt, hanem egy fém 200-as! Facepalm…
A másik viszont annál durvább! Pár nappal ezelőtt a Trade chaten valaki beszólt, hogy a Violet Citadel emeletén, a portál mellett ott egy Higher Learning könyv. Azonnal futottam oda és meg is lett a könyv. Nem egyszerű behúzni ezt az achit, hiszen a könyvek csak 3-4 óránként spawnolnak 3 percre és az achihoz szükséges könyvek mellett számos fake könyv is spawnolhat, ami semmit nem ad hozzá az achihoz, csak az idegőrlő várakozást hosszabbítja meg. Itt lehet jól elolvasni, hol vannak a könyvek és hogyan érdemes csinálni. A klán hathatós támogatásával a hétvégén sikerült bemákolni még 5 könyvet és mivel az Introduction könyvet már a Scarab Lord achi behúzása alatt a másik szerveren elolvastam, már csak 1 könyv maradt. Ez az Illusion könyv volt, ami Archmage Timear mellett spawnol. Egész nap fake könyvek spawnoltak ott, talán mondanom sem kell. Nyilvánvaló, hogy a raidkezdés kellős közepén 18:33 és 19:33 között volt egy spawn idő. Mindegy, muszáj volt kivárni, így el is slackeltem a Vezax trasht, sorry mindenkitől. :D 19:27-kor spawnolt a könyv éééééés természetesen fake volt. A következő spawn tehát 22:27 és 23:27 között volt várható. Szerencsére a raidnek hamarabb vége lett :D így időben odaértünk Nerediával és Roxannal, ahol már ott kempelt az Idlewild egyik rugója is, Theruz. Vele beszéltem le, hogy ha véletlen az igazi könyv spawnol azonnal whispeljen és mínusz DKP ide vagy oda, de tuti kihselek miatta Ulduarból. :D Szerencsére erre nem került sor. A várakozás valószínű mindenkinek az agyára ment, mert nézzétek csak milyen díszes társaság gyűlt ott össze…
Aztán 22:50-kor spawnolt a könyv és ezúttal végre az igazi volt!
Archmage Ronintól kaptam rögtön egy levelet, hogy látogassam meg Archmage Timeart Violet Citadel legmagasabb tornyában, ahova nem is lehet máshogy bejutni csak úgy, ha valaki megcsinálja ezt az achit…
A toronyszobában Archmage Timear gratulált az elért eredményhez és annak rendje és módja szerint át is adta jól megérdemelt jutalmamat a Kirin Tor Familiart. Most mondja valaki, hogy nem érte meg! :D
Nyah, akár hiszitek, akár nem, de tegnap Miskolcon voltam a Hattrick focitornán. Ez a Hattrick nevű online focimenedzser játék játékosaiból verbuválódott csapatok közötti “bajnokság”. Ez már asszem az ötödik ilyen esemény volt, szóval már hagyományai is vannak mondhatni. Nem gyengén nyomják ám a srácok, hivatalos MLSZ bírók vezették a meccseket két kispályán, a csapatoknak pedig frankón saját mezük volt, meg minden. Majd mindjárt megmutatom a mi csapatunk mezét is, de előbb ne szaladjunk annyira előre, hanemviszont haladjunk szépen sorjában.
Reggel 6-kor indultunk volna, de ez egy kis problémába ütközött, mert az volt, hogy előtte péntek este még Zoltán barátom megérkezett Győrből és Zsifi barátunknál elfogyasztottunk egy üveg Jégermestert, Ez nem is lett volna még gond, de sajna így éjfél után sikerült ágyba kerülnöm, ami azt eredményezte, hogy reggel egy kicsit megcsúsztam… Az volt a mondás, hogy 6-kor indulunk reggel a Plázától, hogy 9-re odaérjünk Miskolcra, mert fél 10-kor meg már kezdődött is az első meccsünk. Aztán az lett, hogy 6-kor rámcsörögtek, hogy hát mérnem vagyok még a megbeszélt helyen. Azért nem voltam még ott, mert még el se indultam itthonról… Na mindegy, mondták a Zoliék, hogy addig bemennek a boltba reggelit venni. Mondtam, hogy okés 15 perc múlva ott leszek. Ez persze már csak úgy sikerülhetett, hogy taxival mentem. Útközben a taxis megnyugtatott, hogy kizárt dolog, hogy 9-re odaérjünk Miskolcra, mert “nem fogtok tudni 100-as átlagot menni”. 3 órával később majd bebizonyítjuk, hogy de bizony tudtunk… Nade egyelőre még csak fél hét volt, amikor végre elindultunk Fehérvárról. Gyorsan csekkoltuk a csapat többi tagját és itt még mindenki szanaszét volt az országban különféle szervezkedések miatt, szóval egy picit kétségesnek látszott, hogy meglesz-e a szükséges 5+1 fő az első meccsre. A mi csapatunk egyébként az “isteni (átlag felett)” névre hallgatott és nézzétek csak ilyen durva mezünk volt, mutatom:
Bár én szigorúan csak a kispadra szerződtem azzal a kikötéssel, hogy semmilyen körülmények között nem léphetek pályára, de természetesen mezt azért én is kértem, hiszen hát hogy nézett volna már ki, ha rajtam nincs rendes mez, nem? Simán odaértünk egyébként 9 után pár perccel a rendezvénynek helyet adó Miskolc – Egyetemváros műfüves komplexumához, úgyhogy ennyit a taxisunk borúlátó becsléséről… A nyitómeccsünk még egy kicsit csúszott is, de Tozsóék késtek pár percet szóval éppenhogycsak megvoltak a srácok nélkülem 5+1-en, de parádés focit bemutatva 2:1-re sikerült leégetni az egyébként derekasan küzdő PES csapatát. A következő meccsünk már a másik pályán volt, ahol a Foci.hu csapatával mértük össze tudásunkat 1:1-es eredménnyel. Innentől már annyira nem emlékszem az eredményekre, (update: de a Gabesz kisegített egy linkkel, ahol az összes eredmény ott van: http://hattrickmania.blog.hu/2009/07/04/foci_miskolcon) ha jól emlékszem a K.G.B. ellen égtünk 1:2-re 0:1-re, a későbbi győztes Nyugat pedig mintegy 5:0-ra végzett ki minket annak ellenére, hogy a meccs előtt próbáltam buzdítani a srácokat és megkínáltam őket a magunkkal vitt ásványvízből, amit egyből ki is neveztem a csapat vizének, röviden csapvíznek. Valószínűleg a szar poéntól fáradtak le annyira, hogy ilyen szintű vereséget szenvedtünk ez miatt. A V70 ellen azonban azt hiszem 1:0-ás 2:1-es győzelmet arattunk, ami életben tartotta reményeinket. Annál is inkább mivel a kétórás szünet után a bírókat leszervező DonPingvin játékostársunk vezette Juventus csapata sajnos emberhiány miatt nem tudott kiállni ellenünk, így a szabályok szerint 3:0-ra kaptuk a meccset. Játék-játék alapon azért pályára léptünk a Juventus ugyanis a nézőközönség soraiból toborzott magának még egy embert és Pingvin helyett meg beállt az egyik bíró, a meccset így Pingvin vezette. Szerintem ez volt az egész móka egyik legfrankóbb pillanata, annak ellenére, hogy egy gyorsan elvonuló zápor és egy balszerencsés bírói döntés miatt a bírókkal nagyhangon hőbölgő úriember is megpróbálta tönkretenni, dehát a pályán kialakuló örömfocit ez sem hatotta meg. Pingvinék egyébként ha jól láttam botrányosan csúnyán elvertek minket, ám a játékszabályok miatt 3:0-ra kapott meccsel ha jól értettem olyan eredményt értünk el, hogy az első 4 hely egyikére is esélyesek lehettünk volna. A csapat érezte, hogy nagy a tét, ezért a következő, már erősen tétmeccsen a legjobb formánkat hoztuk a pályán, ha jól emlékszem a Kelet a Kelet II. nevű csapat ellen és sikerült is 0:0-ra hozni a meccset. Következhetett hát a torna első (és emlékeim szerint egyetlen) hetes párbaja. Sajnos a pattanásig feszült idegek miatt kétszer is a kapu mellé durrantottunk, így az első 4 helyezés lehetősége elvérzett, a 7-es párbajt a Kelet II. nyerte 3:2 arányban. Az ezzel már kellőképpen demoralizálódott csapatunknak mégis sikerült azonban az előkelő 7. helyet megszerezni az utolsó két meccsünkkel (isteni (átlag felett) 0:4 K.G.B. illetve isteni (átlag felett) 3:0 Kelet I.), ami az induló 14 csapatból annyira nem is rossz eredmény, bár az isteni (átlag felett) minősítés helyett inkább a középszerű (átlagos) illene rá. Nembaj, legközelebb jobbak leszünk! A meccsek után (az egész rendezvényt a Nyugat csapata nyerte, ezúton is gratulálunk az elért eredményhez!) általános italozás következett, majd elkészült egy hatalmas bográcsban a marhapörkölt is, ami simán megérte az árát, nagyon finom volt, ámde a szervezők úgy láttam csúnyán fölélőttek a mennyiséggel, mert a csapatok több mint fele már elszivárgott mire elkészült, úgyhogy a bogrács szerintem még félig tele maradt. Ha nem dobták ki a maradékot, akkor szerintem még most is azt eszik a szakácsok, hacsak azóta szét nem durrantak. A szénné fáradt csapat már csak a szállásra, az Uni Hotelbe tudott elvánszorogni, arra már nem tudtuk rávenni magunkat, hogy a városba is benézzünk. Ám így egy furcsa élménnyel lettünk gazdagabbak. Ahogy ott iszogattunk az egyik szobában egyszercsak a folyosóra nyitott ajtón át látjuk ám, hogy a szemben lévő szobából kijött két istennő. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, de csak egy pillanatra, aztán valaki már kiáltotta is feléjük, hogy kértek pálinkát? Kértek, de jött velük egy 50 körüli úriember is, első ránézésre simán valami német vállalkozónak néztem és egyből el is könyveltem, hogy a két leányt aznap estére vásárolta valahol, bár ő azt állította, hogy a lányai. Az ember egyből elkezdte nyomni a szöveget, hogy mennek kipróbálni a Honda Legend típusú gépjárművüket, aztán ebből kialakult, hogy a szobából mindenki menni akart velük. Így is lett, Tozsó és Zoltán barátommal maradtunk hárman a szobában, ők azért mert már komoly házas emberek, én pedig a fent említett teóriámból fakadó ellenérzéseim miatt maradtam, valamint azért, mert nem akartam megadni az esélyt, hogy ma reggel blogbejegyzés helyett a lánglovagok.hu – n szörnyülködjetek a híren, hogy egy rommá tört Honda Legendből kiskanállal kapirgáltak ki Miskolc külvárosában. Így aztán mi csak az ablakból néztük, ahogy a Honda félelmetes sebességgel húzott el a hotel parkolójából többször is, hogy senki se maradjon ki a mókából. Szerintem a hotel személyzete ott és akkor eldönthette, hogy Hattrickesek többet itt nem kapnak szobát… A srácok egy idő múlva visszatértek a gyorsulási versenyről, a lányok rövid úton távoztak a saját szobájukba, hozzánk meg bejött az ember és hosszasan mesélt a lányairól, az autójába, vagy hova beszerelt 6 milliós hangtechnikáról, meg ilyesmikről. Én olyan hajnali fél egyig bírtam, aztán elhúztam aludni. A történethez tartozik, hogy negatív előítéleteim bizony hamisnak bizonyultak, mert az iwiw.hu megerősítette az ember történetét, azok a csajok télleg a lányai voltak, így ezúton is elnézést kérek, amiért gondolatban alaptalanul megvádoltam, illetve amiért ezt a teóriámat a többiekkel is megosztottam. Aztán reggel Tozsóékat még haza kellett szállítani, úgyhogy egy kis vargabetűvel délután fél 3-ra értünk Fehérvárra. A hétvége során közel 20 ezer jó magyar forinttól búcsúztam el, ami iszonyatos mennyiségű pazarlás, kiutalok érte magamnak egy “Gratulálok bazdmeg” mondás mellett egy /golfclap WOW emote-ot… Na mindegy, de van szép mezem és tök jól éreztem magam asszem, úgyhogy ez így végülis nullszaldóra kijön, nem?
Loading ...