01.28.09
Posted in Personal at 10:20 by rpotor
Na és meg még azt képzeljétek el, hogy a Nóra volt egy ilyen reiki tanfolyamon. Aztán múlt hét csütörtökön valamiért felmentem hozzá és mesélt erről az egész reiki dologról. A reiki az olyan mint a Star Warsban az Erő. :-) Szóval dióhéjban egy ilyen energia, ami gyógyítani tud. Persze ahhoz, hogy valaki hozzáférjen ehhez az energiához át kell esnie egy ilyen beavatáson. Hogy mindenki értse ez valami olyasmi, mint amikor a Star Wars szerepjátékban az ember felveszi az Erő érzékenység featet és akkor onnantól hozzáfér az Erő képességekhez. Mostmár mindenki vágja ugye? :-) Naszóval egyből kíváncsi lettem, hogy télleg működik-e a dolog és mivel a szemem a sok WOWozástól éppen be volt gyulladva és fájt is, ezért mondtam, hogy na, adj egy kis energiát rá. Ja mert tehát ha valaki átesik egy ilyen reikis beavatáson akkor onnantól tulajdonképpen egy ilyen “antenna” lesz, amin keresztül mások is hozzáférhetnek ehhez az energiához (tehát a fenti hasonlattal élve azok is részesülhetnek az Erőből, akiknek nincs Force Sensitive featjük, tehát például Han Solo). A szemeim tehát úgy kaptak energiát, hogy le kellett feküdnöm egy heverőre és mesélnem kellett a gyerekkoromról… vagyis nem, ez a pszichológusnál lenne… Addig igaz, hogy egy heverőre kellett lefeküdnöm, de a gyerekkoromról nem kellett mesélnem. Van egy ilyen reikis zene és útmutató a “kezeléshez”, ami segít ellazulni. Az volt, hogy a Nóra a szemem fölött tartotta a kezét ééééés nem történt semmi. Egészen 10 percig amikoris végül úgy döntöttek a védelmi programok, hogy valószínűleg nem érhet semmilyen támadás és így becsuktam a szemem és akkor egyszercsak valahogy meleg lett a homlokom. A szememnél nem éreztem semmit, de a homlokomnál folyamatosan meleget éreztem. Azt mondta a Nóra, hogy ott van a harmadik szemem és lehet, hogy ezért. Aztán én nem tudom, hogy a reiki miatt volt-e, de másnap (pénteken) már nem volt semmi baja a szememnek. Megbeszéltük, hogy pénteken kipróbáljuk rajtam a “teljes kezelést” is, amire tök kiváncsi voltam, hogy vajon bír-e hatni rám, mert azért egy kicsit még szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban, tehát “kézrátétel?”, “energia körülöttünk, ami gyógyít?”, yeah right, szóval azt gondoltam, hogy szerintem a homlokmelegség az egy dolog, de nem hiszem, hogy ez az energia bármiféle hatással lenne rám. A “teljes kezelés” az kb. 1 órás dolog és abból állt, hogy le kellett feküdnöm, szem becsuk, ellazulás, ilyesmi és a Nóra a fent említett reikis cd útmutatásai szerint különböző pontokra rakta a tenyerét, például a szemeim fölé, a torkomra, halántékomra, a tarkómra és meg még ilyen csakra pontokra, mindegyik pontra kb. 5 percig. A homlokomon éreztem már megint ilyen meleget, de nem túlságosan és a torkomnál olyan volt, mintha ilyen gombóc lenne benne :-), viszont amikor a szív csakra és a solar plexus pont került sorra akkor az tök durva volt, ott abban a pillanatban amikor odarakta a kezét olyan meleg lett, hogy nagyon. Teljesen misztikus dolog ez, mert igazából ezt nem tudod megmagyarázni tudományosan. Az van, hogy a reikit adó emberen keresztül valójában te magad “szívod le” az energiát és oda, ahol több energiára van szükséged, ott érezheted azt, hogy jobban “melegszik”. Az örök kételkedő énem persze megkérdezte, hogy nem lehet-e, hogy mivel úgyis csukva volt a szemem, esetleg tulajdonképpen egy vasalót tartott fölém, de azt mondta, hogy nem és én elhittem. :-) “Egy teszt nem teszt” felkiáltással aztán vasárnap megismételtük a dolgot és tanúsíthatom, hogy a hatás ismételhető, nem csak egyszeri dolog, ugyanazok a pontok ugyanúgy reagáltak a reiki energiára. Tegnap meg az volt, hogy az első két alkalomtól eltérően valahogy sokkal jobb volt a hatása, így nem is tudom, de teljesen éber lettem tőle, mintha feltöltötték volna az elemeimet. :-) Nóra azt mondja, hogy lehet, hogy már könnyebben tud áramlani bennem az energia, mert felold ilyen mindenféle akadályokat.
Egyéb híreink: Desperate Housewives 5×13. Best. Episode. Ever.
Permalink
01.13.09
Posted in Personal at 9:32 by rpotor
Ha rendelek egy könyvet vagy valamit a netről általában csak vetek egy pillantást a postázás indítását visszaigazoló emailre, hozzáadok az értesítés dátumához egy-két hetet attól függően, hogy honnan rendeltem és kész, az email máris kap egy címkét és archiválódik a gmail postafiókom mélyén. De ma egy tök eredeti visszaigazoló emailt kaptam. Azért akadt meg rajta a szemem mert a szokásos szűkszavú shipping notice helyett egy ilyen “tömör” szövegblokkot kaptam. Mondom mi a franc valami gond volt, vagy mi? Elkezdtem hát elolvasni a levelet, ami így kezdődött: “A megrendelt könyved arra kért minket, hogy egy személyes üzenetet adjunk át neked – ez elsőre egy kicsit furcsának tűnt, dehát kik vagyunk mi, hogy erre nemet mondjunk?” Azt hiszem ez eddig a legeredetibb shipping notice amit valaha olvastam. :D Nyilván automatizálva van, az adatbázisuk alapján kitöltődnek egy sablon emailben a levelet személyessé varázsoló adatok, de akkor is, ez egy teljesen jó ötlet. Meg egyébként is elég ritkán fordul elő, hogy az ember olyan emailt kap, amit egy könyv írt alá. :D
(Your book(s) asked to write you a personal note – it seemed unusual, but who are we to say no?)
Holy canasta! It’s me… it’s me! I can’t believe it is actually me! You could have picked any of over 2 million books but you picked me! I’ve got to get packed! How is the weather where you live? Will I need a dust jacket? I can’t believe I’m leaving Mishawaka, Indiana already – the friendly people, the Hummer plant, the Linebacker Lounge – so many memories. I don’t have much time to say goodbye to everyone, but it’s time to see the world!
I can’t wait to meet you! You sound like such a well read person. Although, I have to say, it sure has taken you a while! I don’t mean to sound ungrateful, but how would you like to spend five months sandwiched between Hamlet (bipolar) and Fundamentals of Thermodynamics (pyromaniac)? At least Hamlet was an upgrade from that stupid book on brewing beer. How many times did the ol’ brewmaster have one too many and topple off our shelf at 2am?
I know the trip to meet you will be long and fraught with peril, but after the close calls I’ve had, I’m ready for anything (besides, some of my best friends are suspense novels). Just five months ago, I thought I was a goner. My owner was moving and couldn’t take me with her. I was sure I was landfill bait until I ended up in a Better World Books book drive bin. Thanks to your socially conscious book shopping, I’ve found a new home. Even better, your book buying dollars are helping kids read from Brazil to Botswana.
But hey, enough about me, I’ve been asked to brief you on a few things:
You chose International shipping.
We shipped it via Brokers Worldwide who will then hand it off to your local postal service. Delivery time for shipments is usually 7-14 business days, but some may take a bit longer depending on destination.
If you have any questions or concerns, please email my friends in Customer Care at help@betterworld.com. If you could please include your order number (xxxxxxx) that would be very helpful.
Eagerly awaiting our meeting,
Buddhism For Dummies (For Dummies (Religion & Spirituality))
Permalink
01.01.09
Posted in Personal at 19:49 by rpotor
Fekete István
SZILVESZTERI ÉJFÉL
Az alkonyat rányomta arcát az ablakra, s ettől csillogó lett a tűz szeme, mely leselkedve nézett a szobába, mit csinál az öregember.
A sarkok zugaiban megpattantak néha öreg bútorok, mert azt hitték már éjszaka van.
Az erdő felett alacsonyan jártak a felhők; a padláson egér után dobbant a macska, és az óra csendesen méricskélte a csendet.
Az öregember nyakába akasztotta a puskát, tarisznyát, és kiállt az ajtóba. Tűnődött egy kicsit, várt, mert azt hitte: eljön talán valaki a régiek közül. De nem jött senki.
Neki kell a faluba menni, ha szilveszter este nem akar egyedül maradni. Egyedül az évekkel, melyek elmentek, és egyedül az emlékekkel, melyek ködösek voltak már és távoliak, mert az idő az emlékeket is messze elhordta.
Lassan botorkált át a réten. A híd alatt alig csobbant a patak, mintha a nyárról álmodna, és lépéseire úgy dobogott a híd alja, mintha öreg pince fölött járna, melyből elfogyott a bor, elfogyott minden…
A csalitos szélén fenyőrigók rebbentek föl, s odaszálltak az öreg nyárfára, hol tavasszal a másik rigó szokott énekelni. Ám ezek nem énekeltek. Összehúzták magukat és várták az éjszakát.
A rudas erdőben egy róka sompolygott a havon. Ez egy kis izgalmat okozott. A puha hóban talán el tudja vágni az útját. Sietve osont, de a róka mind távolabb lett, pedig lassan lépegetett, és néha meg is állt. Aztán eltűnt.
Furcsa – gondolta -, milyen gyorsan járnak most a rókák.
Mire a szálasba ért, eltisztultak a felhők, de az eget látni mégsem lehetett, mert különös borulat úszott az erdő felett, és csak egy kis sárga derengés mutatta, merre jár a hold.
A szálas erdő hosszú nyiladékán megállt. Ezt az erdőt ő ültette. Mikor is? Hetvenben? Nem. Hetvenhétben. Úgy érzi tegnapelőtt. Nem. Tegnap. Mindegy! Ő látta, mikor a sudár fák ölbeli kis csemeték voltak; felfért pár kocsira az egész erdő. És most hatalmasak, erősek, titokzatosak. Gyökereik a föld szívét tapogatják, koronájuk pedig messze lát. Messzebb, mint az ember. Nyáron csend van alattuk, mint a dómban, és tudják-e vajon, hogy jövőre eldőlnek a pillérek, mert rájuk kerül a sor – a fejsze?
A nyiladék hosszú volt, végét nem is lehetett látni.
Megfáradt az öregember. Gondolta leskelődik egy kicsit. Székét egy mohás fa mellé szúrta, hátát a fának vetette és várt.
Megkereste az ókuláját, de el is tette, mert – csodálatos! – ma ókula nélkül jobban látott. És csak nem akart sötétedni, pedig az idő már estére járt. A hold derengése erősebb lett, szinte felszállt a fák közé, és a halk neszeket a földre nyomta.
Mert valami halk, surranó zaj indult el jobbról is, balról is. Nem volt nagyobb, mint amikor száraz levél szállong az erdőn, de hallani jól lehetett.
Először egy-két madár suhant el mellette, mintha sietnének. Aztán hangosabban pattant az ág, suhogtak a szárnyak, és a nyiladék két oldalán titokzatos élet indult el.
Jobbról – a háta mögül – előrereppentek a madarak, balról pedig onnét jöttek. Csak a széles csapáson nem mozdult semmi. Fehér vonala a végtelenbe ért, melyen innét mentek, túl pedig jöttek a vadak.
Mert most már nem csak a madarak jártak.
Egy csodás szép bak vágtatott el mellette, és szinte a levegőben járt. Olyan ismerős volt ez a bak. Mintha már látta volna. Hosszan nézett utána.
Balról egy szarvastehén jött. Utána a borja. Ezek már jobban megzörgették a hó alatt az avart. A tehén aggódva állt meg, néha szimatolt. És jöttek-mentek az erdei népek a széles út két oldalán.
Az elmenők félelem nélkül és csendesen, mintha csak árnyak lennének, az érkezők bizonytalanul, gyanakodva.
Egy bika lépegetett el most mellette, agancsa úszott felette a hold ködös derengésében, de nem állt meg, csak ment, mint akit hívnak.
És elosontak mellette a rókák, nyestek, menyétek. Minden lakója az erdőnek. Mentek, mentek közös sietséggel, némán, egyenesen, mintha örökös csapáson jártak volna, és jöttek bizonytalanul, tétovázva, dobogva, remegve, és új nyomokat kerestek maguknak.
De egymást nem látták, mintha az út két oldala közt iszonyatos tér és elérhetetlen idő lett volna.
Az öreg vadász csak nézett. Eres, száraz kezei már eleresztették a puskát, és egymásba kapaszkodtak.
Először különös borzongás hidegült a vállaira, de aztán megnyugodott. Egy-egy elmenő vadat megismert már, s azokkal, amelyek jöttek, nem törődött.
Sziszegő szárnyakkal úszott el mellette egy héja, és az öregember már készülődött. Ezt a héját tavaly lőtte…
Összecsukta vadászszékét, kivette a patronokat puskájából, és derűs megbékéléssel világosan megértette, hogy az élet jár körülötte. Jön-megy, mint maga az idő, és el nem múlik soha.
Egy róka trappolt el még mellette, és az öregember tudta már, hogy eztán annak a bikának kell jönni, melyet utoljára lőtt életében.
Már suhogott mögötte az erdő, és a bika megállt mellette egy pillanatra. Gyönyörű, koronás fejét magasan hordta, és ránézett az öreg vadászra, ki puskáját a nyakába vetette, megnézte még egyszer az erdőt, melyben szép volt az élet, aztán beállt a sorba, melynek nem látszott a vége.
Felettük járt a hold, alattuk aludt a föld, és ők mentek, mentek a végtelenből a – végtelenbe.
Pedig azon az éjjelen nem mozdult semmi az erdőn. A hold valahol a felhők mögött járt, melyek megrázták néha magukat, s ilyenkor hó hullott hegyre-völgyre. A szél tétován bolyongott a sötétben, s nem volt, aki utat mutatott volna neki. Igaz, elvesztek az utak is.
A virradatot nem hívta senki, és az éjszaka sem tudta menjen vagy maradjon. Az órák akadozva mérték az éjszakát, és a fák megborzongtak úgy éjféltájon, mikor a bagoly halált kiáltott, és utána akkora lett a csend, mint elfeledett öreg kriptákban, hol nem jár senki, csak az idő.
Az éjszaka igézete alatt meglapultak a faluk. A kutyák a fal mellé húzódtak és vakkanni sem mertek, mert a titok már a kertek alatt osont, mint régmúlt időkben a farkasok.
S ebben a döbbenetes némaságban egyszerre csak megszólalt valahol egy kakas. Keményen, félelem nélkül kiáltotta el az éjfélt, és hangjában benne csengett a virradat és az örök ébredés. Utána rendre a tornyok is elverték a tizenkettőt.
Felugrottak a kutyák, elindultak a felhők, és a szél – mintha új parancsokat kapott volna – megrázta a fenyőket. Kiáltott valamit a kéményeknek, körülsusogta a harangokat, felborzolta a vizeket, és az öreg ház függönyeit meglengette, mintha be akarna menni, mert tudta, hogy ébren vannak.
A virrasztók odanéztek. A gyertyák lángja meghajolt, s az árnyékok meglódultak, mintha ringatni akarnák a két örökös ágyat, a koporsót és a bölcsőt.
Mert ebben az öreg házban a halálnak és az életnek virrasztottak jótét lelkek, s nem lehetett tudni a zümmögő ének altatódal-e vagy búcsúzó siratás.
A halott békén feküdt, mint aki elvégezte dolgát ezen a földön, az újszülött pedig egészséges kis öklét összeszorította, mintha rejtegetne valamit.
A kakasok azonban sürgették a virradatot.
A fenyők kidugták fejüket az éjszakából, kitárult a ház ajtaja, és elindult a menet a széles úton, melyet tisztára söpört a hó.
Elindult a virágos keresztelőpárna, és elindult az avarszínű szemfödő. Az öreg halott leszállt a sírba, mely meleg volt és áldott, mint a földdé vált bölcső, az újszülöttet pedig megkeresztelték a vízzel, mely tisztán buggyant elő a földből, mint az élet.
Zengett az ének, lobogtak örökös fények, és beírták a nagy matrikulába az új évszámot.
Odakünn pedig megnőtt a sírdomb, körülötte kereng a hó, panaszkodik a szél, egy láthatatlan kéz felírja a fejfára lehullott számát az elmúlt esztendőnek.
De ekkor már emberek járnak az utakon.
Permalink
Loading ...