11.05.08
The One With The Victory Speech
This election had many firsts and many stories that will be told for generations. But one that’s on my mind tonight is about a woman who cast her ballot in Atlanta. She’s a lot like the millions of others who stood in line to make their voice heard in this election except for one thing - Ann Nixon Cooper is 106 years old.
She was born just a generation past slavery; a time when there were no cars on the road or planes in the sky; when someone like her couldn’t vote for two reasons - because she was a woman and because of the color of her skin.
And tonight, I think about all that she’s seen throughout her century in America - the heartache and the hope; the struggle and the progress; the times we were told that we can’t, and the people who pressed on with that American creed: Yes we can.
At a time when women’s voices were silenced and their hopes dismissed, she lived to see them stand up and speak out and reach for the ballot. Yes we can.
When there was despair in the dust bowl and depression across the land, she saw a nation conquer fear itself with a New Deal, new jobs and a new sense of common purpose. Yes we can.
When the bombs fell on our harbor and tyranny threatened the world, she was there to witness a generation rise to greatness and a democracy was saved. Yes we can.
She was there for the buses in Montgomery, the hoses in Birmingham, a bridge in Selma, and a preacher from Atlanta who told a people that “We Shall Overcome.” Yes we can.
A man touched down on the moon, a wall came down in Berlin, a world was connected by our own science and imagination. And this year, in this election, she touched her finger to a screen, and cast her vote, because after 106 years in America, through the best of times and the darkest of hours, she knows how America can change. Yes we can.
Blog of rpotor hereby sends congratulations to President-Elect Barack Obama.
Gabesz said,
November 6, 2008 at 7:12
Ungarise bitte!?
rpotor said,
November 6, 2008 at 9:18
Bár kvalitásaim nyilvánvalóan kevesek ahhoz, hogy a Megválasztott Elnök győzelmi beszédének fent idézett részletét teljes mértékben tökéletesen visszaadjam magyarul, de azért itt egy gyenge próbálkozás… :-)
Ennek a választásnak volt sok olyan első pillanata és sok olyan eseménye, amit nemzedékeken át mesélnek majd. De az ami ma este jár a fejemben egy hölgyről szól, aki Atlantában adta le szavazatát. Sok tekintetben ugyanolyan, mint a sokmillió másik ember, akik sorban álltak, hogy hallassák a hangukat ezen a választáson, de egy dologban különbözik tőlük - Ann Nixon Cooper 106 éves.
Alig egy generációval a rabszolgaság ideje után született; egy olyan korban amikor még nem voltak autók az utakon, vagy repülők a levegőben, amikor egy olyan valaki, mint ő nem szavazhatott két ok miatt sem - egyrészt mert nő volt, másrészt pedig a bőre színe miatt.
Ma este arra gondolok, hogy mi mindent látott ez alatt az egy évszázad alatt Amerikában - szenvedést és reményt, küzdelmet és haladást; olyan időket, amikor azt mondták nekünk, hogy nem tehetjük, és azokat az embereket, akik tovább haladtak, az amerikai jelmondattal: De igen, megtehetjük.
Amikor a nők hangját elnémították és reményeiket félresöpörték, ő látta felállni őket, látta, hogy felemelték a hangjukat és a szavazólapokért nyúltak. De igen, megtehetjük.
Mikor a kétségbeesés eluralkodott a homokmedencében és depresszióba zuhant az ország, látta, ahogy egy nemzet a New Deallel legyőzte magát a félelmet, új állásokat teremtett és a közös célnak új értelmet adott. De igen, megtehetjük.
Amikor a bombákat ledobták a kikötőnkre és a zsarnokság réme fenyegette a világot, ő ott volt, hogy szemtanúja legyen ahogy egy generáció óriássá nőtt és megmentették a demokráciát. De igen, megtehetjük.
Ott volt a Montgomery buszoknál, a birminghami vízágyúknál, a selmai hídon és látott egy lelkészt Atlantából, aki azt mondta az embereknek, hogy “Győzni fogunk.” De igen, megtehetjük.
Egy ember a holdra lépett, egy fal leomlott Berlinben, tudományunk és képzeletünk összekötött egy egész világot. És ebben az évben, ezen a választáson megérintett az ujjával egy képernyőt és leadta a szavazatát, mert 106 év után Amerikában, miután megélte a jó időket és a legsötétebb órákat is, tudja, hogy Amerika meg tud változni. De igen, megtehetjük.
Gabesz said,
November 7, 2008 at 8:47
Köszönöm Pö! Megtisztelő, hogy lefordítottad a kérésemre! Köszönöm