02.20.08

The One With The New Address Verification Card

Posted in Personal at 17:58 by rpotor

Nyah, gyertek gyerekek, elmondom milyen fantasztikusan érdekes dolgok történtek ma velem, amikor is elmentem Pestre, hogy az állandó lakcímemet átváltoztassam anyukámék pesti címére. Anyu már megszerezte a múltkor a papírokat, úgyhogy már csak a zengedély kellett a kocsordi tanács részirül. Télleg faszán be is hívtak a megadott időpontban, 5 perc múlva végeztem is ésakkor így nézem, hátbazdmeg, 39-es házszám helyett 29-est írt a lakcímkártyára a leány. Mondom, mindeeegy, az a pár ház ide vagy oda nem oszt nem szoroz. De aztán így ebéd után mondom ez azért mégse lesz jó talán, mer mondjuk teszemaztfel egyszer igazoltat egy rendőrbácsi és megkérdezi, hogy “na, rpotor, mi az állandó lakcíme?” ésakkor mondom, hogy Budapest, ilyen és ilyen utca 39. 3. emelet 13-as ajtó. Ésakkor a rendőrbácsi megnézi a lakcímkártyámat és mondja, hogy: “hát, rpotor, itt ezen a kártyán 29-es a házszám, úgyhogy kérem fáradjon velem.” Ésakkor bebasz egy magánzárkába pár évre ésakkor időnként beküld hozzám egy nagydarab buzit, hogy ne unatkozzak. Vagy mondjuk egy rettenetes buzerátor bolhát, érted? Na és amikor ez a kis jelenet így átvillant az agyamon, akkor úgy döntöttem, hogy hazafelé beugrom az okmányirodába megint ésakkor megkérdezem, hogy mit lehetne csinálni. Úgyhogy 13 óra 15 perckor megint ott voltam az okmányirodában és kérdeztem az információnál, hogy mostakkor mi legyen. A néni egy pár percre hátrament egy irodába ésakkor egyszercsak visszajött és mondta, hogy fáradjak vele. Ésakkor bevitt soron kívül ahhoz az ügyintéző leányhoz, akinél délelőtt is voltam. Szegény leány olyan arckifejezéssel ült ott, mintha legalábbis véletlenül elvesztette volna például a nukleáris futballt. És mielőtt még megszólalhattam volna, aszondta, hogy: “Jajj, elnézést.” De mondtam neki, hogy semmi gond, télleg. És komolyan még vagy háromszor elnézést kért miközben kinyomtatott egy új lakcímkártyát. Én meg ugyanennyiszer mondtam neki, hogy télleg semmi probléma nem történt. Remélem azért nem rúgják ki emiatt szegényt, vagy ilyesmi. Azt képzeljétek még el kedves gyerekek, hogy anyukám fodrászt keresett ott a környéken és bazdmeg bemegy egy fodrászatba és aszondja neki a fodrász, hogy: “nahát, te nem X. Y. vagy?” És de, anyukám pont X. Y. volt. Vagy 35 évvel ezelőtt együtt dolgoztak Csepelen. Érted ezt bazdmeg, bemegy az ember gyanútlanul egy tök véletlenszerűen választott fodrászatba és bazdmeg egy ezer éve nem látott kollegájával fut össze. Ennek mennyi esélye volt szerinted? Ha gőzöd sincs róla, akkor elmondanám neked, hogy ennek bizony kurva kicsi esélye volt.
Nyah, ez a bejegyzés is jó vót mi? Most már menjetek és olvassatok mást!

Permalink