A Virginia állambeli Arlingtonban a Hyatt Regency Crystal City hotelben tegnap kezdődött a D&D Experience 2008 névre hallgató szerepjátékos rendezvény és ezekben a percekben is tart egészen március 2.-ig. Kérlekszépen ez azért fontos infó, mert ezen a rendezvényen lehet először belekóstolni a június 7.-én megjelenő Dungeons & Dragons 4th editionbe, amiről már volt szó néhány bejegyzéssel ezelőtt. Természetesen órákkal a nyitás után már a neten voltak az ott kiosztott karakterlapok, a két oldalas rövid szabályösszefoglaló és ebben a pillanatban azt se tudom melyik blogot olvassam először, annyi Live Blog közül választhatok, és akkor még nem beszéltem a youtube videókról, interjú átiratokról, ésatöbbi. Amit eddig olvastam azok alapján az emberek masszívan kajálják az új rendszert és bár még nem néztem át tüzetesen ezeket a fasza kis karakterlapokat, de első pillantásra baromi jól hangzik az egész nekem is. Ezúton köszönjük az Internetnek, hogy elhozta nekünk ezeket a híreket és most akkor én asszem megyek is mer’ még rengeteg az olvasnivaló. Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne, de azért linkeljük a főfő infóforrást, linkközpontot, vagynevezzétekahogyakarjátok, szóval point your browser to enworld.org, ha bele akarsz merülni a hírtengerbe.
Nyah, gyertek gyerekek, elmondom milyen fantasztikusan érdekes dolgok történtek ma velem, amikor is elmentem Pestre, hogy az állandó lakcímemet átváltoztassam anyukámék pesti címére. Anyu már megszerezte a múltkor a papírokat, úgyhogy már csak a zengedély kellett a kocsordi tanács részirül. Télleg faszán be is hívtak a megadott időpontban, 5 perc múlva végeztem is ésakkor így nézem, hátbazdmeg, 39-es házszám helyett 29-est írt a lakcímkártyára a leány. Mondom, mindeeegy, az a pár ház ide vagy oda nem oszt nem szoroz. De aztán így ebéd után mondom ez azért mégse lesz jó talán, mer mondjuk teszemaztfel egyszer igazoltat egy rendőrbácsi és megkérdezi, hogy “na, rpotor, mi az állandó lakcíme?” ésakkor mondom, hogy Budapest, ilyen és ilyen utca 39. 3. emelet 13-as ajtó. Ésakkor a rendőrbácsi megnézi a lakcímkártyámat és mondja, hogy: “hát, rpotor, itt ezen a kártyán 29-es a házszám, úgyhogy kérem fáradjon velem.” Ésakkor bebasz egy magánzárkába pár évre ésakkor időnként beküld hozzám egy nagydarab buzit, hogy ne unatkozzak. Vagy mondjuk egy rettenetes buzerátor bolhát, érted? Na és amikor ez a kis jelenet így átvillant az agyamon, akkor úgy döntöttem, hogy hazafelé beugrom az okmányirodába megint ésakkor megkérdezem, hogy mit lehetne csinálni. Úgyhogy 13 óra 15 perckor megint ott voltam az okmányirodában és kérdeztem az információnál, hogy mostakkor mi legyen. A néni egy pár percre hátrament egy irodába ésakkor egyszercsak visszajött és mondta, hogy fáradjak vele. Ésakkor bevitt soron kívül ahhoz az ügyintéző leányhoz, akinél délelőtt is voltam. Szegény leány olyan arckifejezéssel ült ott, mintha legalábbis véletlenül elvesztette volna például a nukleáris futballt. És mielőtt még megszólalhattam volna, aszondta, hogy: “Jajj, elnézést.” De mondtam neki, hogy semmi gond, télleg. És komolyan még vagy háromszor elnézést kért miközben kinyomtatott egy új lakcímkártyát. Én meg ugyanennyiszer mondtam neki, hogy télleg semmi probléma nem történt. Remélem azért nem rúgják ki emiatt szegényt, vagy ilyesmi. Azt képzeljétek még el kedves gyerekek, hogy anyukám fodrászt keresett ott a környéken és bazdmeg bemegy egy fodrászatba és aszondja neki a fodrász, hogy: “nahát, te nem X. Y. vagy?” És de, anyukám pont X. Y. volt. Vagy 35 évvel ezelőtt együtt dolgoztak Csepelen. Érted ezt bazdmeg, bemegy az ember gyanútlanul egy tök véletlenszerűen választott fodrászatba és bazdmeg egy ezer éve nem látott kollegájával fut össze. Ennek mennyi esélye volt szerinted? Ha gőzöd sincs róla, akkor elmondanám neked, hogy ennek bizony kurva kicsi esélye volt.
Nyah, ez a bejegyzés is jó vót mi? Most már menjetek és olvassatok mást!
Hohóó, megvan a zéró tolerancia első áldozata. De egy kedves női hang volt, ezért nem voltam udvariatlan, csak megmondtam sajnálkozó hangon, hogy: “óóó, ez azt hiszem nem fog érdekelni.” Megköszönte, megköszöntem, elköszöntünk. Szerintem nem voltam bunkó. Valamilyen kedvezményes lehetőségem lett volna egyébként rá, hogy pár napot eltöltsek egy hotelben, öööööööö, mondta, hogy hol, de nem figyeltem. Egyszer egy szerzetes megkérdezte a tanítóját: “Mi a buddhizmus alapvető tanítása?” A Mester így válaszolt: “Figyelem.” A tanítvány, aki nem volt elégedett a válasszal, így szólt: “Nem a figyelemről kérdeztem, azt akartam megtudni, hogy mi a buddhizmus alapvető tanítása.” A Mester erre így felelt: “Figyelem, figyelem, figyelem.” A Vipassana meditáció abban segít, hogy az ember figyelmét fejlessze. Mert az úgy van, hogy az időnk nagy részében “automata módban” működünk, simán oda se figyelünk a dolgokra. Na és ebben a Vipassana dologban a lényeg az, hogy kikapcsoljuk az automatizmust és figyeljünk oda rendesen. Szerintem ezt röviden úgy lehet körülírni, hogy lássunk, ne csak nézzünk. Egyébként az általános iskolai rajztanárunknak volt ez mindig a szavajárása. Meg az, hogy az ember úgy rajzol vonalat, hogy “szőőőőrözgetem, nööövesztgetem”, éshogy az egy nemjó taktika. Utáltam is a rajzot egyébként, mer sose volt tehetségem hozzá. Na, de visszatérve a Vipassana témájához, ezt az egész technikát egy 10 napos ilyen elvonulós helyen tanítják meg, ahogy nézem nem szarral gurítanak, például 10 napig nem beszélhetsz, nem kommunikálhatsz, mobiltelefonnak integetni lehet, stb. Itt vannak a szabályok, jó mi? Nade, hogy mindezt miért is mondtam el, az nem más, mint, hogy egy érdekes gondolatot oszthassak meg a tisztelt blogolvasóközönséggel. A gugli ugyanis dobott egy weboldalt amikor erről az egészről megkérdeztem, na és azon a weboldalon egy ember beszámol arról, hogy milyen vót ez a 10 napos izé. Itt van annak, akit érdekel, jó hosszú és idegen nyelven van. Na és ebben a beszámolóban volt ez az érdekes gondolat, amit mintegy három mondattal ezelőtt említettem, így hangzik: Saját magunk és a fizikai világ bármely tárgya között van egy fizikai érzet, ami valamelyik érzékszervünkön keresztül jut el hozzánk. Például az emberek a fagyi ízét és a hőmérsékletét szeretik, nem magát a fagyit. Vagy például az emberek a zene hangjait és dallamát szeretik, nem magukat a dalokat. Vagy például az emberek azt az érzést szeretik, amit egy másik ember kelt bennük, nem pedig magát a másik embert. Jó, mi? Salgótarjánban lesz majd ilyen Vipassana tanfolyam például augusztus 13 és 24 között. Majd beszámolok róla, ha véletlenül odakeverednék.
Basszuskulcs otthonhagytam a papírfecnit amire leírtam a vízmérőóra állását és így hiába hívnám fel a Fejérvíz Rt.-t, hogy bejelentsem az óraállást, mert ugyan arra emlékszem, hogy 50 m3 volt, de nem tudom az óra gyári számát (mer az is ott van a papírfecnin, amit otthonhagytam). Social engineering következik itt most élőben az rpotor blogon, ugyanis ennek ellenére most mégis felhívom őket és megpróbálom pusztán a lakáscím alapján meggyőzni őket, hogy írják be ezt az adatot a rendszerükbe.
……….
Nah, meg se kérdezték a gyári számot, lakcím, az én nevem meg az óraállás kellett, késsssz.
Ezúton szeretnék előre elnézést kérni az összes telefonos marketinggel foglalkozó embertől akik a jövőben felhívnak engem, mert ők végülis csak a munkájukat végzik. Azért kérek elnézést tőlük, mert a mai nappal zéró toleranciát hirdetek meg ellenük. Ez azt jelenti, hogy egyetlen mondatot mondhatnak csak ezentúl és amint abban a mondatban kiderül, hogy valamit el akarnak adni nekem, vagy egy fantasztikus üdülési lehetőséget, vagy bármi más fantasztikus ajánlatot akarnak rámsózni én abban a pillanatban leteszem a telefont egy “Köszönöm, ez nem érdekel” megjegyzés kíséretében. Ha egyetlen egy hosszú körmondatban próbálja valaki elmondani az ajánlatát, akkor egyszerűen a szavába vágva fog ez megtörténni. Én tudom, hogy ezzel lehet, hogy megsértek majd egy pár embert és talán pár pillanatra elbaszódik a hangulatuk is, de sajnos ez van, fogjátok fel basszátok meg, hogy eddig tényleg türelmes voltam és általában végighallgattalak benneteket, de mostmár kurvára elegem van belőletek, felejtsétek el a telefonszámomat köcsögök!
Na aztán tegnap meg azt képzeljétek el, hogy vállamra vetettem a tarisznyámat, tettem bele hamubasült pogácsát, meg könyvet és mentem Győrbe. A győri gyufagyárat látogattam meg, ahol gyufát gyújtogattam. Nem, csak vicceltem, valójában Zoltán barátomat látogattam meg és nem gyufagyújtogatás volt a cél, hanem, hogy némi italozás mellett Tozsóval és Sipivel kiegészülve jól megnézzük az aktuális Hattrick szezon utolsó előtti meccsét. De menjünk sorban. Mivel a Magyar Államvasutak szegény alulfizetett dolgozói megint nem bírtak magukkal és verték a nyálukat én már nem is tudom miért, de igazából nem is érdekel, na szóval mivel pénteken sztrájk volt, mondom biztos ami biztos busszal megyek. Előzőleg megnéztem az Elvirát. 1000 HUF a vonatjegy Pestig, ott átszállás és még 2000 HUF aztán máris Győrben vagyok. Mondom akkor a buszjegy minimum 2000 HUF lesz. 1350 HUF volt. Győrbe egyébként másfél óra alatt ér a busz, úgyhogy ez így teljesen amerikai volt. Mivel még volt némi időnk a meccskezdésig, Zoltán barátom segítségével egy kicsit megvariáltuk a taktikát. Én a csoportomban a nyolcból a 6. helyen állok és a 2. helyen álló csapattal játszottam. Esélyeim tehát erősen a nulla felé konvergáltak, de aszondtuk a Zolival, hogy kapja be az ellenfél, ne legyen könnyű győzelme. Ígyhát Zoli tanácsait követve összeraktunk egy igazán pumpa csapatot, mindenkit a lehető legjobb helyre állítva, ahogy kell. Mire ezzel végeztünk Tozsóék is befutottak és Zsuzsa (ő a Zoli felesége immár mintegy 28 napja!) csodalevese is elkészült. Télleg csodaleves volt egyébként, teljesen fincsi volt, és az utána felszolgált muffinok is teljesen rendben voltak. Azért biztos ami biztos még rendeltünk egy Don Pepe márkájú családi pizzát is. És mindezek után bekészítettük a sört, meg a vodkát és leültünk a monitor elé. A vodka egyébként egy címke nélküli üvegben volt, csak egy zárjegy volt rajta, de a boltos akinél vettük megesküdött rá, hogy vodka van benne. Hittünk neki. Pár perccel a meccskezdés előtt a Hattrick weboldala egy kicsit gyengélkedni kezdett, majd egyszercsak teljesen bedőlt. Gratuláltunk magunknak, hogy ezért ki Budapestről, ki pedig Fehérvárról elutazott Győrbe, de végülis megegyeztünk, hogy legalább kajáltunk egy jót. A Hattrick weboldala a meccs vége előtt 12 perccel lett ismét elérhető, de legalább addig is 15-20 percenként tájékoztatták a nagyérdeműt, hogy ők mindent megtesznek. Viszont amikor végre láthattuk az eredményeket örömmel tapasztalhattam, hogy 2:1-re megyek, tehát Zoltán barátom taktikai tanácsai tökéletesnek bizonyultak. Az eredmény az utolsó 10 percben sem változott, így az rpotor’s eleven a Gyorsabban, Magasabbra stadionból a hazai szurkolók falrengető győzelmi üvöltözésétől kísérve távozhatott. Úgyhogy végülis azért láttunk 10 percet élőben a meccsből, nem hiába utaztunk el Győrbe. Hazafelé potyautasként hozzácsapódtam Tozsóékhoz, mert ők kocsival jöttek és Győrből délután négy óra után már ne akarjon az ember gyereke Fehérvárra jönni busszal, mert nem tud. Azért mert nem jön busz. Viszont Pestről indult egy 22:00-kor és 22:50-kor is. 20:28-kor indultunk Győrből és a Népligetnél még éppen láttuk ahogy elmegy az orrom előtt a 22:00-kor induló busz. Nem baj, éppen ilyen esetre vittem magammal a könyvet. A buszjegy 1050 forint volt, éppen annyi, mint amennyi a vonatjegy lett volna. Részemről tehát a vonatozást befejeztem, 6000 HUF helyett 3000-ből úsztam meg az utazást oda-vissza, ígyaztán pont bekaphatja a MÁV, tőlem akár csődöt is jelenthetnek, mindenesetre remélem, hogy a sztrájkköveteléseikből abszolúte semmit sem kapnak meg. Éjfélre haza is értem és ahogy így bandukoltam hazafelé a tök üres utcákon, egyszercsak hangos éneklés zaja ütötte meg a fülemet. Egy közeli kocsmából távozó, kissé ittas állapotban levő fiatalember volt. Valami szurkolódalt skandáltak. Halálkomolyan, nem viccelek! Szerintem tuti, hogy ők is az rpotor’s eleven meccsén voltak…
