01.01.08

The One With The Unexpected Point-Blank Question

Posted in Personal at 23:06 by rpotor

Na és mi van a blogoddal? Erre a kérdésre az ember éjjel egykor nem számít valakitől, akiről az életben nem gondoltam volna, hogy olvassa a blogomat. Valóban nem igazán szoktam belegondolni, hogy kik tévednek ide, de tulajdonképpen lehet, hogy ez lényegtelen is. Mindenesetre az Újévben is ezúton köszöntjük régi és új, ismert és ismeretlen olvasóinkat. Továbbra is ittvagyunk, nem mentünk sehová, és nem is tervezzük ezt még egy ideig. Node, hogyan is jutottunk el a bejegyzés elején említett kérdéshez? Maradjanak velünk és a reklám után mindenre fény derül.

…

És már itt is vagyunk ismét. Ebben az évben Zoltán barátomnál töltöttem a Szilvesztert. Szerintem simán van már vagy 5 éve is, hogy minden évben megígértem, hogy na most, na majd ebben az évben, … ööö, na oké, akkor majd jövőre mostmár tuti. Viszont ebben az évben nyomós okom volt rá, hogy valóban ott legyek. Ugyanis akár hiszitek, akár nem, de alig 4 nap múlva, január 5.-én Zoltán barátom megnősül, bazzeg. Hogy mik vannak. Szóval, a szilveszteri buli egyben egy olyan buli is volt, ahol ezt a jeles eseményt előre megünnepeltük. Ezért volt biztos, hogy ebben az évben tényleg a Zolinál töltöm a Szilvesztert. Annak rendje és módja szerint reggel fogtam magam és elindultam a vonathoz. Fél úton jártam az állomás felé amikor visszafordultam, mert itthon felejtettem a szilveszteri bulik legfontosabb kellékét, a timeanddate.com listáját arról, hogy melyik órában a világnak éppen melyik részén van éjfél. De így is elértem még a vonat, A Sors Fintora 0 : 1 rpotor, szevasssz. 10 órakor ott is voltam Gyálon, ahol a bulinak lennie kellett. Mint kiderült a többieket este 6-ra vártuk. Hoppá, én azt hittem szépen szállingóznak majd az emberek aztán jó lesz, de végülis nem lett nagy baj, 11 órakor ittunk az első Újévre, Kiritibati (Karácsony Szigetek). Sütöttünk pizzát is, ami teljesen ehető is lett miután lekapargattuk az aljáról az elszenesedett részeket. Meg vettünk kenyeret is. A Zoli azt mondta, hogy a múltkor 2 kenyér fogyott 12 emberre. Most 20 emberre számoltunk, ígyhát vettünk 5 kiló kenyeret, biztos ami biztos. Ekkor még nem tudtuk, de néhány sorral lejjebb majd meglátjátok, hogy elég lett-e, ezért is érdemes tovább olvasni ezt a bejegyzést. A délelőtt így el is múlt, a délután viszont belassult egy kicsit, amit tovább lassítottunk egy remek filmmel az Egy makulátlan elme örök ragyogásával. Eeeeez egy elég érdekes film, amit ha egy mondatban kéne összefoglalnom, akkor bajban lennék. Viszont mire vége lett megérkezett Gabesz barátunk, így már négyen voltunk a konyhában, mert időközben visszaért Pestről Zoltán barátom leendő felesége, Zsuzsa. A győri delegáció érkezéséig Zoli és Gabesz nosztalgiáztak a katonaéletről és elkezdtük igazán komolyan ünnepelni az éjféleket, amik szépen jöttek is sorban, ahogy kell. Gabesz kerítésszaggató anyagából végül csak két kör fogyott, aztán életvédelmi okokból inkább a biztonságosabb Becherovkát bontottuk meg. Este hétkor már elérte a létszám a 10et, aztán egy órával később már lehet, hogy 19 vagy 17 ember is volt a házban. Jéé, a Republic honlapon egész jó az új lemez reklámja. Aki elsőnek bekommenteli, hogy melyik Republic albumra utaltunk a kettővel ezelőtti mondatban, az ügyes. Na mindegy, szóval fogyott szépen Josef Becher orvossága. Aztán amikor már tényleg sokan voltunk a konyhában, egyszercsak azt mondja nekem a Zita, hogy bakker itt köszönget nekem már egy ideje, de én meg észre se vettem. Kiváncsi lennék hol voltak a szemeim ezalatt, hiszen a leány kérlekszépen egy maximum combközépig érő szoknyát viselt, nem is értem, hogy nem vehettem észre. Mindegy, bocsánatkérésképpen javasoltam, hogy azonnal gurítsunk le egy kupica Martinit. Így is lett, ezúton is én kérek elnézést, az ilyen helyzetekben szokásos Republic idézetemmel:

Ha kinyitom a szemem, becsukom a szám,
Ha nem köszönök, ne haragudj rám,
Láttam egy arcot, ismerős volt,
Lehet, hogy csak egy ismerős volt.

Képzeljétek, akár hiszitek, akár nem, Burkina Faso (Afrika) azt jelenti, hogy “Vidám Emberek”. Mekkora országnév már, mi? Aztán egyszercsak eljött az az éjfél, amire viszont Becherovka helyett pezsgővel kellett koccintanunk. Itt szeretnénk megköszönni a 2007-es évnek, hogy elmúlásával hozzájárult a történelem folyásához és békében távozott a magyar himnusz instrumentális változatának akkordjaitól kísérve. Az új év első órája egy meglepetéssel telt, Örsi egy kis vetélkedő izével készült, tesztelendő, hogy Zoli és Zsuzsa mindent tudnak-e egymásról így 4 nappal az esküvő előtt. Néhány válaszra nem pont ugyanazt válaszolták mindketten, ilyenkor szegény Zolinak a játékszabályok szerint le kellett gurítania egy kis Martinit. Zoli barátom csak kétszer ivott, tehát mindenki egyetértett abban, hogy a próbát kiállták. Angolosan távoztam a “vetélkedő” után vissza a konyhába, de jobbára már csak kólát vettem magamhoz, mivel az utolsó két éjfélnél érezhető volt, hogy bizony a Karácsony szigetek óta 12 óra tel el. De megesküszöm akármire, hogy most nem én voltam az, akinek a jelek szerint nem sikerült pontosan céloznia a WC-be, a nagy porcelánistenséghez intézett esti ima során. Szóval nézek kifelé a fejemből, a nap folyamán az alkohol ellen indított szent háború során elpusztított ellenséget reprezentáló üres üvegeket számba vételezve, amikor is Zita nekem szegezi a bejegyzés elején említett kérdést. Pár pillanatig próbáltam fókuszálni és egy tartalmas “ööö … hmm?” kérdéssel adtam hangot afeletti meglepődésemnek, hogy talán lehet nem helytálló az az elgondolásom, hogy maximum 4-5 ember tévedhet el szökőévenként egyszer a világhálónak erre a szegletére. Mindenesetre az elkövetkező mintegy egy-másfél órára megvolt a téma. Persze lehet, hogy hopeless vagyok és pont nem a blogokról kellett volna beszélgetnem egy olyan nővel, akinek a szoknyájáról fentebb már elejtettem egy rövid megjegyzést, deviszont soha nem is állítottam, hogy mestere vagyok az ilyesfajta szociális érintkezésnek. Mindegy, akkor és ott, annyi sok éjfél után nem is tűnt rossz ötletnek ez a téma. Az viszont biztos, hogy amikor mondom kábé másfél óra múlva bementünk Activityzni, hajnali háromkor, akkor arra jutottam, hogy igen, itt én most jó helyen vagyok és eléggé biztos vagyok benne, hogy a 2008-as Szilvesztert is a Zoliéknál töltöm, ha lesz ilyen buli. Az elmúlt 5 évben lehet, hogy pont nem a legjobb helyeken töltöttem az év utolsó napját. Az újév első napjának délelőttje és kora délutánja a konyhában találta a kemény magot, mintegy 12-en szerintem még mindig voltunk ott és valahogy csak nem akartunk asztalt bontani, Fecó szórakoztatott minket mindenféle vicces történettel, és valahogy úgy egyáltalán nem éreztem a csapatot másnaposnak, teljesen feelinges volt az egész, poénkodtunk meg minden és ez tökéletes levezetése volt a bulinak. Pontosan ilyennek kell lennie egy Szilveszternek. Jah és érthetetlen módon 2 kenyér fogyott, azaz 20 emberre elég ugyanannyi kenyér mint 12 emberre. Jó, mi? Nah, ennyit erről, most pedig nézzük mit sikerült megvalósítanunk a 2007-re tett fogadalmakból:

1. 50%-ban teljesítve. A felső maradt a régi, jóleszaz még erre a maradék 1815 napra.
2. 100%-ban teljesítve.
3. 100%-ban teljesítve.
4. 100%-ban teljesítve.

Hát ez egy jó év volt. A most kezdődő évre pedig szerintem nem fogadok meg semmit, majd valahogy alakul, végülis nekem simán jó egy ugyanolyan év mint ez volt.

121, 122, 123, 124
Százhuszonnégy, százhuszonöt,
Bírod-e még a víz fölött?
Egyik nap jön a másik után,
És az egyik olyan, mint a másik.
Magyarázd el, magyarázd el, magyarázd,
Hogy mi kéne még, mi hiányzik!
Kezemben volt a kalapács,
Kezemben volt a sarló.
Adjon az Isten munkát, kenyeret,
Ha elvesztettem mindenemet!

A nagy, a nagy Duna elnyelné, a sok nyarat,
És megsimogatná oh, arcomat.
A nagy, a nagy Duna elnyelné, a sok nyarat,
És megsimogatná oh, arcomat.

Ez nagyon jó, ez nagyon finom,
Csukd be a szemed, és nyisd ki a szád!
Megkapod méltó jutalmad,
Megkapod, ez a jutalmad!
Jó voltam mindent megettem,
Biztos, hogy én leszek az angyal!
Azt mondják: csak így tovább!
Elégedett vagyok magammal.

A nagy, a nagy Duna elnyelné a sok nyarat,
És megsimogatná oh, arcomat.
A nagy, a nagy Duna elnyelné, a sok nyarat,
És megsimogatná oh, arcomat.
Megsimogat, megsimogat, megsimogat,
Megsimogatná oh, arcomat.

Permalink