11.14.07

The One With The Nation’s Favorite Poem

Posted in Personal at 15:58 by rpotor

Ismét megfogadtam, hogy nem iszok több alkoholt, mert az öcsém szombati születésnapja igen csúfos betintázásban végződött. Mintegy három óra leforgása alatt sikerült odáig eljutnom, hogy amikor hazaindultam nem tudtam merre is kellene mennem. De aztán valahogy csak sikerült hazajutnom, bár közben kétszer megálltam az út mentén és imádkoztam a nagy fehér porcelán istenhez. Természetesen az út mentén nem voltak szentélyei ennek az istenségnek, ígyhát amikor hazaértem kötelességemnek éreztem, hogy otthon is kifejezzem neki hódolatomat. A reggel is elég csúnyára sikeredett, mert olyan fejfájással ébredtem, hogy úristen. A másnaposságért felelős alrendszer szerencsére emlékezett rá, hogy egyszer nekem mondták, hogy azért fájhat az ember feje másnaposan, mert az alkohol így összehúzza a vérereket, vagy micsoda és ezt úgy lehet elmúlasztani, hogy iszunk egy csomó vizet. Kimentem hát a konyhába és ittam fél liter vizet aztán visszafeküdtem aludni. Fél óra múlva inkább kijött a víz belőlem, deviszont a fejfájás elmúlt, persze nem állíthatom tudományos bizonyossággal, hogy a víz miatt. Így vót.

Egy svéd barátom adta kölcsön a minap a Dungeons & Dragons szerepjáték 30 éves történetéről készült könyvet. A könyvben az AD&D szörnyleírásainak mintájára készült rövid írások is vannak olyan híresebb / ismertebb emberekről, akik D&D-t játszanak. Az egyik ilyen arc, Wil Wheaton. Természetesen a faszom se tudta, hogy ki az a Wil Wheaton, de természetesen megnéztem a weboldalát ha már hivatkoztak rá. Teljesen jó blogja van az embernek és vannak könyvei is amik szintén jóknak tűnnek, tehát majd meg kell rendelnem őket, mert fent említett svéd barátom könyvtárában sajnos nem lelhetőek fel. Wil Wheaton egyébként a Star Trek: The Next Generation sorozatban Wesley Crushert játszotta, gondolom ezért számít ismert embernek. Nekem mondjuk lövésem sincs róla, hogy ki az a Wesley Crusher, mert szerintem a The Next Generation sorozatból asszem nem nagyon láttam epizódokat. De ami késik nem múlik, majd valakitől kölcsönkérem videokazettán és megnézem. Valaki biztos felvette videora annak idején a tévében. Ééééérted… Nade, hogy szavamat ne felejtsem, Wil Wheaton az egyik blogbejegyzésében tesz említést a Child’s Play nevű dologról. A bejegyzés szerint egyike voltam a világon annak az öt embernek, akinek lövése sem volt róla eddig, hogy mi is ez. Szerencsére Wil megmondta:

For the five of you who don’t know about Child’s Play:

With the help of hospital staff, we’ve set up gift wish lists full of video games, toys, and movies. You can go to each hospital’s list and buy a toy, and that toy will be sent to the hospital. Some of these kids are in pretty bad shape. Imagine being stuck alone in a hospital over the holidays, getting something from a fellow gamer would really raise their spirits. Some of the stuff the hospital will give away for kids to keep, while other gifts (like consoles) will be kept by the hospital for patients to use throughout the year.

Na amikor ezt olvastam, nem sikerült időben lezárni a fájlokat és bumm, máris előjöttek a kissé megkopott logfájlok azokból az időkből amikor botrányosan sok időt töltöttem kórházakban. Ezért aztán simán egyet tudok érteni ennek a jótékonysági dolognak a célkitűzésével. Gyerekként kórházban lenni, hááát tapasztalatból mondhatom, hogy nem frankó. Persze mindennap meglátogatnak a szüleid, meg ilyen faszságok, de akkoris. Ha egy kórházban vagy és kapsz valami ajándékot az szerintem egy időre teljesen jól el tudja vonni a figyelmedet arról, hogy miért is vagy ott. 1987-ben, vagy 88-ban a budapesti Heim Pál Gyermekkórház vendégszeretetét élveztem és egy napon kaptam egy ajándékot. Egy levél volt, amit egy osztálytársnőm írt. Na azon a napon valahogy nem a kórházban voltam. Annak a levélnek egy mondatára még ma is egészen pontosan emlékszem. Na mindegy, ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy kórházban nagy jelentősége van az apró ajándékoknak, amik “odakintről” érkeznek. És persze, egy ilyen jótékonysági dolog jellegéből adódóan némiképp személytelen, meg persze, ez úgy van, hogy a kuratóriumi tagok gyerekeinek karácsonyi ajándékai is felkerültek azokra a wish - listekre, de szerintem én akkor is elbaszok erre pár dolcsit, mer azt remélem, hogy valahol egy gyerekkórházban egy gyerek kap valami apróságot, ami elfeledteti vele talán egy egész napra is azt, hogy hol van.

Más. November 8.-án meg megbaszták az egyik legnépszerűbb magyar fájlcserélő oldalt. Ezúton szeretnék gratulálni a sikeres akcióhoz, amellyel sikerült óriási csapást mérni az illegális fájlokat cserélgető netes kalózokra. Társadalmunk legveszélyesebb ellenfelei ők, megérdemlik, hogy tűzzel-vassal üldözzék őket. Teljesen egyetértek azzal, hogy a hatóságok idejüket az ő üldözésükre szenteljék, hiszen például egy rablógyilkos vagy mondjuk egy aluljáróban garázdálkodó büdös cigány banda sokkal kevesebb kárt okoznak. Hát legalábbis kevesebb kárt okoznak például a lemezkiadóknak vagy a templom egerének szegénységével összemérhető anyagi helyzetben levő filmiparnak. Szóval, csak így tovább, pusztuljanak a mocskos kalózok! A razziáról szóló híreket követő blogok egyikében volt egy komment, amiben valaki belinkelte egy 2002-es bizottsági ülés jegyzőkönyvét. Nagyon odabasz. Kurvajól megmondják a frankót a féreg BSA-nak. Érdemes elolvasni.

Még más. Ez:

Do not stand at my grave and weep,
I am not there, I do not sleep.
I am in a thousand winds that blow,
I am the softly falling snow.
I am the gentle showers of rain,
I am the fields of ripening grain.
I am in the morning hush,
I am in the graceful rush
Of beautiful birds in circling flight,
I am the starshine of the night.
I am in the flowers that bloom,
I am in a quiet room.
I am in the birds that sing,
I am in each lovely thing.
Do not stand at my grave and cry,
I am not there. I do not die.

Permalink