07.20.07

The One With The Schloffer Surgery

Posted in Personal at 9:36 by rpotor

Nah, ma volt a műtét. Reggel 9-re voltam beírva. Mondom odamegyek előbb, biztos ami biztos. 8:30-kor felértem a műtőszoba elé és megcéloztam egy széket. Abban a pillanatban nyílt az ajtó, kijött egy fiatal srác, zöld műtősruhában, maszkkal, ahogy kell és mondott két nevet. Az egyik az enyém volt. Mondom miapicsa, ezek kamerával figyelték mikor érek oda, vagy mi? Mondtam neki, hogy xy én vagyok. Oké, üljek le, töltsem ki a vizitdíjas papírt. Megtettem. Fél percet vártam, kijött megint és mondta, hogy menjek be. Alsónadrág, zokni marad és bumm máris a kezembe nyomott egy ilyen zöld jedi-köpenyt, egy maszkot, egy olyan sapkát, mint amit az IBM tisztaterében használtak, meg egy pár ilyen kék zacskót. Maszkot az arcom elé, sapkát a fejemre, köpenyt vegyem fel mint egy kabátot, zacskót a lábaimra, aztán feküdjek fel arra az asztalra. Mondom ezek nem szarral gurítanak, 5 perce érkeztem és már a műtőasztalon fekszem. A másik asszisztens persze, hogy egy egész jó leány volt, remek. Naszóval ott feküdtem az asztalon, rámterítettek egy ilyen zöld lepedőt, a fejem elé meg egy ilyen izét, amire rálógattak egy másik lepedőt, hogy ne lássak semmit. Ennek azért örültem. 5 perc múlva jött a sebész. Rámkentek egy csomó fertőtlenítőt aztán beadott egy szurit. Hááát, igen, oda. Neeem volt kellemes. De ez valami atomjó cucc lehetett, ugyanis egy perc múlva már el is kezdett vágni. Az egész műtétből semmit sem lehetett érezni, az egyedüli kellemetlen dolog az injekció volt. 9:00-kor már le is szállhattam az asztalról, bár előbb még üldögélnem kellett egy kicsit miközben az asszisztens srác ott figyelt, hogy mikor fordulok le esetleg az asztalról ájultan. De nem, csak egy kicsit szédültem, amit úgy két percen belül stabilizáltak is az erre hivatott áramkörök, úgyhogy mehettem isten hírével. Kamilla, különben begyullad, Betadine krém, a varratok felszívódnak, kontrollra se kell mennem, viszlát. Oooooké. Hát így volt ez.

Permalink