04.27.07
Posted in Personal at 10:08 by rpotor
Szóval állok reggel a zebránál, várom a zöldet, nézek kifelé a fejemből, egyszercsak visszanézek a zebrára és hopp ott áll előttem egy kocsi és egy hülye ribanc integet belőle veszettül, mintha az élete múlna rajta. Levágtam, hogy ő ott le akar jönni az útról és beállni a zebra mögött levő “parkolóba”, úgyhogy félreálltam, hadd legyen egy jó napja. Azért rakom idézőjelbe a parkolót egyébként, mert szerintem ott nincs parkolóhelyet jelző tábla (ezt el ne felejtsem megnézni, ha megyek ebédelni), de még ha van is, hát a büdös kurva anyját, hogy a kocsijával ott akar átjönni, ahol elvileg akár 20-30 ember is állhatna a zöldre várva. Ésakkor mindenki álljon félre neki, vagy miapicsa? Amikor mellesleg 40 méterrel arrébb rendes parkolóhely van. Eszemmegáll bazdmeg.
V. kommentelt a geocachinges posthoz, úgyhogy egy kis korrekció: valójában nem a doboz maga a lényeg, amit megtalálsz, hanem maga a megtalálás folyamata. Az tök lényegtelen, hogy mi van a dobozban szerintem, a lényeg az, hogy megtalálod-e. Egyelőre egyébként a GPS még ott pihen az asztalon, eddig még nem nagyon kellett utat mutatnia, de végülis a lehetőség megvan bármire, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. Mondjuk valószínűleg egy összeégett fekete massza sülne ki belőle, dehát olyan hülye azért nem vagyok, hogy megsüssem a GPS-t.
Permalink
04.19.07
Posted in Personal at 19:08 by rpotor
Következzék hát mai kunhegyesi utazásom hiteles története. Hallgassátok és okuljatok belőle. Az utazás úgy kezdődött, hogy reggel negyed hétre bebuszoztam a céghez, hogy felvegyem a kocsit. Egy olyan gépjárművet kaptam, amelyiket még sose vezettem természetesen. Beültem és rükverc. Gáz, hoppá, dehát nem is hátra megyünk. Mi a picsa? Nézem a sebváltót, nadehát bazdmeg, hát itt van, a rükverc az egyes mellett van, mint a Suzukin. Nézzük mégegyszer, rükverc, gáz, hoppá majdnem nekimentünk a parkolóhelyet jelölő rendszámtáblának. Apicsába, hát olyan nincs, hogy nem tudom berakni a gépjárművet hátramenetbe. Még párszor megpróbáltam, aztán telefonos segítséget kértem Tomcsi barátomtól. Nem örült a hajnali fél hetes ébresztésnek, de elmondta a titkot, hogy határozottan le kell nyomni a sebváltót és úgy majd beveszi a rükvercet. És tényleg. Jóvanna, dehát a Suzukin nem ilyen, én ilyen sebváltóval még sose találkoztam. :-( Na mindegy, mostmár baj nélkül elmentem a kollégámhoz és kis késéssel felvettem. A tankban levő benzin mennyisége erősen konvergált a nullához, így mondtam a kollégámnak, hogy tankolni kell, menjünk a Meki melletti ÖMV kúthoz. Mivel cégünk óriási, így van ilyen ÖMV-s tankolós kártyánk, olyan mint egy bankkártya, de pénz helyett benzin folyik belőle. Mondta a kollégám, hogy ő tud az M7-es felé is egy ÖMV kutat, az úgyis útba esik. Oké, már mentünk is. Annak rendje és módja szerint megtankoltunk, bementem fizetni, elővillantottam a tankolókártyát és mondta a néni, hogy: “Ez egy MOL kút”. Hopppppsz. Drága út lett, de a nap végén majd kiderül, hogy valószínűleg megússzuk és el lehet intézni, mivel okosan kértünk számlát. Az M7-es M0-ás, M5-ös kombó faszán működött, aztán ahogy rátértünk a 4-es útra, egy körforgalomnál pont telefonáltam, de sajnos rutintalanságomnak hála nem figyeltem rendesen eközben és bumm már bent is voltunk valami városban. Kis kavargás után és a közönség segítségének felhasználásával szerencsére visszataláltunk a helyes útra. Ezután már sikeresen megérkeztünk Kunhegyesre ahol ismét kavarogtunk egy kicsit, de végül megtaláltuk úticélunkat. Dolgunk végeztével hazafelé vettük az irányt. Pár kilométerre Kunhegyestől, kollégám azt mondja, hogy valószínűleg amikor a telefonját vette elő, valahogy kieshetett a tankolásról kért számla. Hoppsz. Félreáll, vészvillogó bekapcs. Telefon a gondnoknak hátha még nem indult el a helyről. Szerencsére még ott volt és mondta, hogy megpróbálja megkeresni a számlát és ha megvan akkor utánunk hozza, mert ő is pont Szolnok felé megy. Zsíroskenyér. Arrébmentünk egy buszmegállóba és ott leálltunk és reménykedtünk a csodában. És lám, 10 perc múlva jött a telefon, hogy megvan a számla, tényleg a földre esett az üzemben. Mintegy 10 perc múlva meg is érkezett az ember, odaadta a számlát, sűrű “köszönjük, köszönjük” mondás, majd folytattuk utunkat. Kis idő múlva kollégám azt javasolta, hogy ha van egy evőhely, akkor álljunk meg és kajáljunk. Ezt a tervet simán el tudtam fogadni. Mentünk, mentünk, de persze sehol nem volt kajahely. Egyszercsak Monor közelében ott egy tábla, hogy Fenyves Étterem, jobbra, 2.5 kilométer. Éljen, éljen. Mondom két és fél kilométer az még odébb van, még nem lassítunk. Alig egy kilométer múlva látom ám ott van jobbra a hely. Te mondom, ott a kajálda. Ekkor voltunk a lehajtótól mintegy 100 méterre se, és 80-al jöttünk. Satufék, be jobbra mintegy 60-nal. Hát a kollégámnak kapaszkodni kellett rendesen, a mögöttünk jövő autós meg szerintem elküldte a felmenőimet mindenhova, ahova csak lehet, de baj nem lett, senki nem sérült meg, a gépjárművek sem találkoztak. Amikor már biztonságban álltunk a parkolóban kollégám megjegyezte, hogy szerinte ha egy kisebb kocsival jövünk, már az árokban vagyunk. Szerintem túlzott, alig voltunk életveszélyben, simán bevettük a kanyart. Viszont a halálkanyart érdemes volt bevállalni, mert a Fenyves Étteremben Kelet-Magyarország legszebb pincérlánya szolgált ki minket. Ott helyben feleségül kellett volna venni, komolyanmondom. A kaja is kurvajó volt, úgyhogy ajánlom a helyet nagyon. Majd ha nem felejtem el, akkor bejegyzem a Google Earthbe, hogy mások is tudjanak róla. Úgyhogy mintegy fél óra alatt lezavartuk a kaját, mert a kiszolgálás is kurva gyors volt, szóval minden frankó volt. Vissza az útra, irány az M5-ös. Itt kell szót ejtenünk az út melletti kurvákról. Hát némelyik természetesen egy 500 kilós szörny volt, de volt két-három olyan durván jól kinéző leány is, hogy azokat is azonnal feleségül kellett volna venni. És érted ott álltak az út mellett, egy darab tanga és egy darab melltartó, összesen ennyi volt rajtuk. Félelmetes és életveszélyes. Most gondold el, vezetsz, egyszercsak ott az út mellett egy ilyen csoda, jól megnézed, visszafordulsz a kormányhoz és csattt, már beléd is jött a szembesávban a kamion. Köszönjük a részvételt, jó játék volt, mi? Hazafelé már csak egyszer basztuk el, az M5-ösről elbasztuk a lefordulást az M0-ásra, de szerencsére pár kilométer után tudtunk korrigálni és onnantól már frankón hazaértünk. Hát így volt, nem máshogy. 475 kilométer, ebből kb. 25 kilométer eltévedés, cca. 7 booked driving hours, 0 fatal accidents, 1 completed mission, 3 virtual marriage proposals. Végülis vezetési gyakorlatnak nem volt rossz.
Permalink
04.17.07
Posted in Personal at 18:23 by rpotor
Ma reggel szokásos módon a mobilom ébresztett. Nadevárjunkcsak, miután a rendszerprogramok eljutottak egy minimális bootolási állapotba, már végig is futott a rendszeren a vészjelzés, hogy ez nem a megszokott ébresztési hang. Felülbírálva a normál bootolási procedúrát, aktiválódott egy azonosító program ami jelezte, hogy ez egy csengőhang. Valaki beszélni akart velem! A rendszer azonnali vészindítást aktivált és mire kinyílt a szemem már a kezemben is volt a telefon, legalább 3-4 lehetséges katasztrófa felvázolásával. Azonban a hívásazonosító “Ismeretlen szám” jelzése máris a legalacsonyabb kategóriába sorolta a vészhelyzetet, így aztán fél másodperc alatt elkönyveltem, hogy bizonyára ismét valami fantasztikus nyaralást nyertem a párommal, ha 18 és 30 év közöttiek vagyunk. Ígyhát ugyanazzal a mozdulattal rá is nyomtam a hívás elutasítása gombra. Bekaphatjátok köcsögök, párom nincsen, nyaralni nem megyek, az életkor viszont stimmel, de ez nem elég ahhoz, hogy fogadjam is a hívást. Ráadásul reggel 5 óra 42 perckor. Hát hülyék ezek??? Persze aztán rögtön el is gondolkodtam rajta, hogy mivan, ha tényleg valami vészhelyzet volt, elnézést, ha emiatt meghalt valaki.
Aztán mesélnem kell még a szalvétalopó papáról. A szalvétalopó papa az ebédlőben minden nap ugyanazt játsza el. Fogja magát és kinéz egy üres asztalt, majd leteszi rá az éthordóját és a szatyrát. Ezután odasétál az ablakhoz és kinéz rajta. Visszamegy az asztalhoz, úgy helyezi az éthordót, hogy az egyik oldalról takarja az asztal közepére helyezett szalvétatartót, majd egy villámgyors mozdulattal a szatyorjába rejti a szalvétatartóban levő összes szalvétát. De ezt valami hihetetlenül begyakorolt, olajozott mozdulattal teszi, komolyan a zsebtolvajok megirigyelhetnék! Miután ez megtörtént, leemeli az éthordó tetejét és megnézi a benne tárolt levest. Vár még egy-két percet, majd távozik az étteremből. És ezt minden nap ugyanígy eljátssza. Találgatjuk természetesen, hogy mit is kezd ilyen sok szalvétával az öreg, de igazából ez talán nem is lényeges. A cég szerintem olyan sokat nem veszít rajta, nekünk viszont minden nap jó szórakozást nyújt.
Permalink
04.13.07
Posted in Personal at 15:07 by rpotor
Nah, vettem GPS-t. Egy használt, de még egy évig garanciás Magellan Explorist 200 lett, egy szegedi arc jóvoltából, aki pont el akarta adni én meg pont meg akartam venni. A kereslet és a kínálat 30.000 jó magyar forint formájában találkozott. Mondjuk nem a legjobb vétel, mert ennyiért már egy Explorist 210-est vagy 400-ast is lehetett volna szerválni Amerikából okosba’, ami már tudna USB-n keresztül számítógéppel is kommunikálni, ami azért jó, mert nem kézzel kell beleügyeskedni a koordinátákat. Node ha egy ilyan Amcsiból jött cuccos bekakil, akkor cseszhetem, mert a garanciát nem lehet Magyarországon érvényesíteni. Mindegy, kezdésnek tökéletesen megteszi ez is. Regisztráltam ügyesen a geocaching.hu-ra és a geocaching.com-ra is, úgyhogy királyság van. A Tomcsi Z. nevű kollégája szerint egészen valószínűtlen, hogy én ettől kimozduljak a szobából. Éppenséggel ezt még énsem tudom biztosan, hogy tényleg elmegyek-e ettől mindenféle helyekre, deviszont az kétségtelen, hogy nagyobb esélye van, mint eddig. Nemcsak azért mert egy marék pénzt basztam ki a cuccra az ablakon, hanem például azért is, mert szerintem alapvetően a természetjárás egy teljesen értelmetlen cselekvés, aminek a geocaching értelmet adhat. Mertugye simán a természetjárásnak az a lényege, hogy kimész egy helyre, körülnézel, örülsz a látványnak fél percig azt jólvan. Big deal, ennek így semmi értelme. Viszont ha “kincset” kell közben keresni, az már egy értelmezhető cél, amit el lehet érni. Persze szigorúan véve magának a “kincs” megtalálásának sincs sok értelme, de akkor is, maga a tény, hogy egy céllal mész ki a helyre és teljesíted a keresési feladatot, nekem végülis megfelel értelmes időtöltésnek. No persze az eleve furcsa, hogy én papolok nektek itt értelmes időtöltésekről, amikor az irodán kívül töltött időm 90%-ában a számítógép előtt ülök és sárkányokat, meg más egyéb furcsa lényeket gyilkolászok a világ legaddiktívabb számítógépes játékában. Na mindegy, majd valami kialakul, legfeljebb a GPS bekerül a fiókba egy idő után porfogónak amikor megunom az egészet.
Permalink
04.04.07
Posted in Personal at 19:46 by rpotor
Hosszas téli álom után ma frissítettem a Stepometer Project weboldalát.
A világban szanaszét kincsesládák vannak elrejtve. Geocacheknek hívják őket. Van bennük egy füzet amibe beírhatod, ha megtaláltad a kincsesládát illetve apró, kis értékű ajándékok amelyek közül egyet elvehetsz ha hasonló értékben hagysz benne egy másik ajándékot a következő kincskeresőnek. A kincsesládák lelőhelyei az interneten katalogizálva vannak, rejtekhelyüket egy GPS koordinátával adják meg általában. A kincskereső kinéz magának egy ládát, elmegy a helyre és egy GPS vevőkészülék segítségével megkeresi a koordinátákat, ahol például egy bozótba rejtve ott van a kincsesláda. Az ember beírja a nevét a ládában levő könyvbe és a ládában található jelszóval regisztrálhatja, hogy megtalálta a ládát. Dióhéjban ez a geocaching, ami egy teljesen jó szabadidős szórakozás lehet. Hátránya, hogy egy GPS vevőkészülék 35000 forintnál indul, de lehet venni 300ezer forintért is. Ettől függetlenül valahogy tutira beszerzek egy ilyen GPS kütyüt, mert ilyen kincseket keresni vicces lehet, plusz okot adhat arra, hogy kimozduljon az ember a World of Warcraft világából. Hogy jön a geocaching a Stepometer Projecthez? Hát gondolhatjátok ha ennyit rizsáltam a geocachingről, akkor egy kicsit rámozdultam a GPS helymeghatározás hogyanjára, meg utánanéztem a kapható készülékeknek, stb. Na és miközben túrtam a netet a GPS-ről szóló weboldalakért, akkor jött az ötlet, hogy egy kicsit feljavíthatnánk a Stepometer Projectet is. Így e: fogja az ember a Google Earth nevű programot és ebben megnézzük, hogy mondjuk legutóbb Des Moinesben jártunk, a napfényes Iowa államban. Következő nagyobb megállónk Denver lesz, a napfényes Colorado államban. Tehát fogjuk a Google Earthöt és rákeresünk Des Moinesre. A program megadja nekünk Des Moines hosszúsági és szélességi koordinátáit. Ezután megkeressük Denvert is. Annak is feljegyezzük a koordinátáit. Ezután ezeket a koordinátákat betápláljuk egy kis programba, ami kiszámolja nekünk a köztük levő távolságot és megadja nekünk fokban Denver irányát is, Des Moineshez viszonyítva. Namost megnézzük, hogy mondjuk egy hét alatt mennyi métert mentünk, majd Des Moines koordinátáit betápláljuk a programba, megadjuk neki az előbbi lépésben kiszámított irányszöget és a megtett távolságot, és a program kiszámol nekünk egy GPS koordinátát. Abban a pillanatban azon a koordinátán állunk. Ha még itt vagytok, akkor gratulálok, annyira nem is bonyolult, ugye? Namost ezzel még sokra nem megyünk, ám van a neten egy jó kis oldal, amelyik GPS koordinátákból Google Map waypointokat generál és ezeket felrakja egy térképre. És ez a lényeg. Tök jó kis térképet generál. Mutatom, ilyet: térkép Hát kábé ennyi elég is lesz mára asszem. :-)
Permalink
04.02.07
Posted in Personal at 13:14 by rpotor
Ha egy különféle irodákban “dolgozó” jómunkásemberekből álló ebédtársaság szabadjára engedi alkotó fantáziáját, bizony világmegváltó ötletek kerülhetnek napvilágra. A mai ebéd során így született meg a Biankó Népszavazás intergalaktikus elmélete. Ugye most ugrál ez a kis egyszerű Orbán Viktor, hogy mik legyenek a kérdések, hány kérdés legyen és hasonló faszságok. Ezért mi azt javasolnánk, hogy tartsunk biankó népszavazást. Ez olyan lenne, hogy egyszerűen kiírnánk egy népszavazási napot ésakkor mindenki aki akar elmehetne és bedobhatna a kalapba bármilyen kérdést az arra adott válaszával együtt. Ésakkor ha ugyanarra a kérdésre a népszavazás kiírásához egyébként elegendő számú ember adná be a válaszát, akkor azt úgy tekintenénk, hogy arra a kérdésre is kiírtuk a népszavazást. Persze óhatatlanul előfordulhatna, hogy a politikai pártok igyekeznék meggyőzni szavazóikat arról, hogy az általuk javasolt kérdésekre dobjanak be válaszokat, dehát mi, a nép nem lennénk kötelesek elfogadni a javaslatokat természetesen. Sőt, akár az is előfordulhatna, hogy mondjuk egy spontán 250000 emberből álló csapat (asszem ennyi kell a népszavazás kiírásához, de ebben nem vagyunk biztosak) valahol összeverődne (hát hol-hol, hát például egy focimeccsen vagy egy étteremben, na) és megbeszélnék, hogy legyen egy x kérdés is. Így aztán abszolút megvalósulna a demokrácia, értékes időt és pénzt takarítanánk meg és egy csomó kérdésben megismerhetnénk a polgárok véleményét. Ha jó. Szerintem.
Permalink
Posted in Personal at 9:42 by rpotor
A Mindentudás Egyetemén ma “Az Internet szabadsága” címmel tart előadást egy Vinton Cerf nevű arc. Azt írják róla, hogy részt vett az internet kifejlesztésében és az ő nevéhez fűzödik a TCP/IP protokoll kidolgozása, szóval tudhat egy kicsit az ember. Ha hiszitek ha nem, én már hetekkel ezelőtt kinéztem magamnak ezt az előadást és akartam is jelentkezni rá, hogy élőben nézhessem meg, deviszont aztán elfelejtettem az egészet és a mai Metro újságban láttam, hogy hoppá az ma lesz. Na mindegy, majd megnézem a neten, biztos érdekességeket fog előadni a szájából az ember.
Permalink
04.01.07
Posted in Personal at 22:56 by rpotor
A World of Warcraft nevű játéknak vannak különféle adatbázis oldalai, ahonnan mindenféle hasznos információkat lehet megszerezni. Ezek közül az egyik igen népszerű a wowhead.com. Nézegettem ma rajta a híreket és írják ott, hogy az alexa.com szerint benne vannak a világ legnézettebb 1000 honlapja között. Hát persze, hogy rá kellett keresnem rögtön az rpotor.com-ra. Az derült ki, hogy az én weboldalam bennevan az első 10 millióban! Egészen konkrétan a listán a megtisztelő 8521030, azaz nyolcmillió ötszázhuszonegyezer harmincadik helyen állunk. Szerintem ez egy elég szép eredmény.
Permalink
